Két dolgot nem érdemes emlegetni a magyar katonák kurdisztáni küldetése kapcsán. A kereszténységet meg a Mol olajkoncesszióit. Pont azt, amivel a kormány magyarázni próbálja Amerika és a Nyugat ellen heccelt híveinek – no meg a Jobbik szimpatizánsainak, ami néha ugyanaz –, miért küld válságövezetbe százötven katona férfit és nőt. Azt nem mondhatják, hogy Orbán washingtoni reputációja kedvéért kockáztatják magyar fiatalok életét. Ezzel együtt jobb lett volna megmaradni a terrorfenyegetésre és az egységes európai álláspontra való hivatkozásnál.
Lehet valami Kövér László szavaiban, hogy „a jó kormányzás ellenére nincs igazán jól működő kormányzati és pártkommunikáció”. Egészen pontosan a kijelentés második felében van igazság. De ilyesmiket mondtak a hívek már Horn Gyula, majd Gyurcsány Ferenc idején is, amire visszatekintve világosan látható, hogy tévedés volt: a politikai hibák ideig-óráig magyarázhatók kommunikációs baklövésekkel, de aztán rendre kiderül, hogy maga a baklövés volt a politika. Így van ez most is, de háborús övezetben a rosszul megválasztott szavakért olykor emberéletekkel kell fizetni.
George W. Bush 2003-ban egyetlenegyszer ejtette ki a száján a terroristákkal folytatott háború kapcsán a „keresztes hadjárat” szót, de gyorsan elmagyarázták neki, hogy a Közel-Keleten ez rossz emlékeket idéz, és csak erősíti az ellenállást. Sem az iraki kormányt, sem a kurdokat nem hatja meg a keresztény segítségnyújtás eszméje, jobb a dolgot nem is említeni.