galéria megtekintése

Szó és misszió

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 29. számában
jelent meg.


Horváth Gábor
Népszabadság

Két dolgot nem érdemes emlegetni a magyar katonák kurdisztáni küldetése kapcsán. A kereszténységet meg a Mol olajkoncesszióit. Pont azt, amivel a kormány magyarázni próbálja Amerika és a Nyugat ellen heccelt híveinek – no meg a Jobbik szimpatizánsainak, ami néha ugyanaz –, miért küld válságövezetbe százötven katona férfit és nőt. Azt nem mondhatják, hogy Orbán washingtoni reputációja kedvéért kockáztatják magyar fiatalok életét. Ezzel együtt jobb lett volna megmaradni a terrorfenyegetésre és az egységes európai álláspontra való hivatkozásnál.

Lehet valami Kövér László szavaiban, hogy „a jó kormányzás ellenére nincs igazán jól működő kormányzati és pártkommunikáció”. Egészen pontosan a kijelentés második felében van igazság. De ilyesmiket mondtak a hívek már Horn Gyula, majd Gyurcsány Ferenc idején is, amire visszatekintve világosan látható, hogy tévedés volt: a politikai hibák ideig-óráig magyarázhatók kommunikációs baklövésekkel, de aztán rendre kiderül, hogy maga a baklövés volt a politika. Így van ez most is, de háborús övezetben a rosszul megválasztott szavakért olykor emberéletekkel kell fizetni.

George W. Bush 2003-ban egyetlenegyszer ejtette ki a száján a terroristákkal folytatott háború kapcsán a „keresztes hadjárat” szót, de gyorsan elmagyarázták neki, hogy a Közel-Keleten ez rossz emlékeket idéz, és csak erősíti az ellenállást. Sem az iraki kormányt, sem a kurdokat nem hatja meg a keresztény segítségnyújtás eszméje, jobb a dolgot nem is említeni.

 

Ami a magyar érdekeltségű olajmezőket illeti, százötven katona nyilván nem tudja őket megvédeni semmitől. A dolognak nincs semmilyen katonai értelme. Politikai ellenben lehet: amikor Irak szétesése jogilag is véglegessé válik (ezt néhány éves távlatban a legtöbb elemző biztosra veszi), a kurdok remélhetőleg emlékezni fognak rá, kik kötöttek velük az elsők között gazdasági szerződéseket. A többi iraki pedig, ha szerencsénk lesz, nem fog rá emlékezni, merthogy persze ott is lehetnek érdekeink. A nagyobb hatalmakhoz képest Magyarország mindig kis játékos marad, de legalább lesz mire hivatkozni. Azt azonban el kéne kerülni, hogy azokhoz hasonló érveket ismételgessünk, amelyekre hivatkozva az Egyesült Államok a múlt század derekán létfontosságú érdekzónájának minősítette a térséget. A Közel-Keleten ez harsány nevetést váltana ki, itthon pedig veszélyes illúziókat keltene. A magyar érdekek katonai erővel való érvényesítése olyannyira nem jöhet szóba, hogy minden ilyen természetű célzás értelmetlen, és árt a missziónak.

A magyar külügyek olyan amatőrök kezében vannak, akik azzal sincsenek tisztában, hogy milyen súlyuk lehet a szavaknak. Fecsegnek, amikor hallgatni kéne, megnémulnak, ha valamit mondani kellene. Mielőtt katonáink vadonatúj kevlársisakjaikban, páncélozott terepjáróikkal és a pokolgépek távvezérlését zavaró elektromos szerkezeteikkel útnak indulnak, hogy vásárra vigyék a bőrüket, azoknak is meg kéne próbálniuk összeszedni a gondolataikat, akik itthon maradnak biztonságos karosszékeikben.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.