Valami nem stimmel Julival. És nem az, hogy szája szegletében a szokásosnál talán árnyalatnyival halványabb a kényszeredett mosoly, amivel az ugyancsak megalázó megjegyzéseket nyugtázza tényleg nagylelkűen. Ez csak a szokásos. Hanem a túl vastagon felvitt alapozó, ami mégsem tud elég vastag lenni.
Hát na, hát kikandikál az a monokli mégiscsak. Jó, elsőre nem látszik, kicsit figyelni kell hozzá a Julit.
Először örülök, hogy észreveszem, mi nem stimmel rajta, mi üt át a még ebbe a szarfészekbe jövet is gondosan elkészített sminken, aztán rögtön el is szégyellem magam, amiért a szeme melletti kék foltot bármilyen összefüggésbe hozom az örömmel. Persze fogalmam sincs, hogy a gyakorlatilag hibátlan outfit alatt milyen állapotban van a teste többi része – és nem az esetleges narancsbőrre gondolok. Mondjuk akkor már inkább a szilvakékre.
Arról sincs fogalmam, hogy ma este, miután abbahagyom a figyelést és lelépek, hányan hánynak oda a szájukkal elé, hogy ugye hát megdugnák őt nagyon. Hány olyan telivér hím vánszorog még a pulthoz a következő dózisért, akin látom, hogy nőverő, mert látom, azt lehet látni, meg hallani, hogy valaki erőszakos, hogy ezután nemsoká hazamegy, és ha szerencséje van az asszonynak, megússza egy kis bőr- és ráncsimító aloe veréssel; a nemi erőszak talán elmarad. Mondjuk ne legyen kétség, mindig van esőnap.
Azt sem tudom, hogy mire gondol Juli, amikor zárás, majd standolás után hazaindul a munkából. Figyeli vajon a többi nő sminkjét a villamoson hazafelé menet? Beugrik a közértbe, mielőtt hazaérne az ő saját, külön bejáratú bántalmazó kapcsolatába? Eszébe jut vajon Julinak az isztambuli egyezmény, miközben mossa lefelé a festéket a szilvakék foltról a fürdőszobatükör előtt? Már miért jutna? Fontosabb dolga van: a túlélésre játszik. Akárcsak több százezer másik nő.
De azért mi írjuk fel a dicsőségfüzetbe, tényleg, hogy az Országgyűlés még mindig, legutóbb épp kedden nem ratifikálta a nők ellen irányuló erőszak minden formájának felszámolására hivatott egyezményt, ráadásul így bámulatos ütemérzékkel éppen március nyolcadika körül köpött a nők arcába. És hogy a tetszőleges transzcendens feljebbvaló kalapján az a bokréta így megint rohadtabbnak tűnik egy kicsit.
