Lehet nem szeretni a „migránsokat", s lehet – bár nem emberséges megoldás – gyűlöletkampányt folytatni ellenük. Lehet kulturális különbségekre hivatkozni, és lehet velük kapcsolatban igen kevéssé megalapozottan és mindenképpen felelőtlenül leegyszerűsítve fokozódó terrorveszéllyel fenyegetni. Ha úgy tetszik, mindez belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. Igaz, rendezett szellemű országokban leginkább a szélsőjobb szítja az idegenellenes indulatokat, amit azonban nálunk sikerült a hivatalos kormányzati politika meghatározó elemévé tenni.
Azt viszont még a fenti keretek között sem engedhetnénk meg magunknak, hogy szembemegyünk általános nemzetközi egyezményekkel, uniós jogi normákkal. Utálhatjuk a hazájukat többnyire nem jókedvükből elhagyó embereket, de ha a kabinetnek nem tetszik is, hogy menedékjogért folyamodnak százak, ezrek, mindenki kérelmét tisztességes eljárásban ki kell vizsgálni. Tavaly ősz óta erről azonban végképp nem lehet beszélni.
Mára eljutottunk odáig, hogy egy német tartományi bíróság kimondta: egy szír menedékkérőt azért nem lehet Magyarországra visszaküldeni, mert fennáll az önkényes fogva tartás veszélye, s ha rács mögé kerül, a személyzet különös keménységgel és brutalitással bánhat vele. Úgy látják tehát, hogy nálunk már nemcsak utálják, diszkriminálják, hanem verik is a „migránsokat", akik többnyire valójában menekültek.
