Nem más állítja ezt, mint Peter Piot, az a belga orvos, aki 1976-ban az akkor még ismeretlen vírus felbukkanásának hírére Zaire-ba utazott. Ő és néhány társa még azt sem tudták, mivel állnak szemben, de a fenti módszerrel gyorsan megállították a betegség terjedését.
Az ebola akkor összesen 280 halálos áldozatot követelt. Azóta közel negyven év telt el, ám újabb, februári megjelenése óta már több mint hétszáz áldozatot szedett a kór Nyugat-Afrikában. Ezekben az erdők közepén elszórt, aprócska falvakban ugyanis nincs elég orvos és ápoló. Aki van sem mindig tudja, pontosan milyen higiéniai szabályokat kellene betartania. A képek és a helyszíni beszámolók sátrakban, tábori ágyakon fekvő betegeket mutatnak. Vannak, akikre fél napig rá sem néz senki.
Emiatt gyakran épp az orvosok és a kórházak váltak a betegség legjelentősebb terjesztőivé. Sok faluba be sem engedték a fentiek miatt veszélyesnek tartott orvosokat, különösen, hogy a helyi hatóságok csak annyit mondtak el, hogy nincs oltás a betegség ellen. De azt nem, hogy akit korán kezelni kezdenek, annak nagyobb az esélye a túlélésre, és azt sem, hogy a családtagok is megfertőződnek, ha otthon ápolják a betegeket.
Az emberek, akik még sosem hallottak az eboláról, így inkább nem engedték be a védőruhába öltözött, számukra földönkívülinek tűnő és halált ígérő orvosokat. Ha beengedik őket, akkor sem könnyebb a helyzet: hiába segít kordában tartani a vírus terjedését a fertőtlenítőszeres kézmosás, ha még tiszta víz sincs.
„Ez a szegények, a rosszul működő egészségügyi rendszerek és a bizalmatlanság betegsége” foglalja össze Peter Piot. Az ebola nem terjed a levegőben, így ha egy beteg mégis felül egy repülőre és Európába utazik, akkor az ottani fejlett egészségügyi rendszer azonnal megállítja a vírus terjedését.
Az ebolát nem a gazdag nyugatiak kapják el, hanem az afrikai dzsungelek lakói, akik olyan szegények, hogy kénytelenek megenni, amit találnak, akár a denevéreket is. Márpedig a vírus – a legelterjedtebb feltételezések szerint – egy Afrikában őshonos, gyümölcsevő denevérfajban lakozik.
Az amerikai orvost és önkéntest, akik munka közben fertőződtek meg, különgéppel vitték haza, ahol a világ egyik legjobb egészségügyi rendszerében kezelik őket. Guinea, Sierra Leone és Libéria lakosai viszont kénytelenek abban bízni, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által a héten bejelentett, az ebola kezelésére szánt százmillió dollár gyorsan megérkezik, illetve hogy marad belőle valami, mire elér hozzájuk a helyi hatóságok kezén keresztül. Az afrikai internetes oldalakon már korrupciót, inkompetens vezetést emlegetnek.
A fejlett világnak, így Magyarországnak nincs mitől félnie. Csak a lelkiismeretével kell majd elszámolnia a világ szerencsésebbik felének: a WHO által emlegetett százmillió dollár globális szinten aprópénz. Ennyit nem sikerült odaküldeni február óta.