galéria megtekintése

Szaporítóanyag

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 14. számában
jelent meg.


Megyesi Gusztáv
Népszabadság

Most, hogy az ország legokosabb embere, Széles Gábor nagyvállalkozó, tévé- és laptulajdonos jól megvédte barátját és beosztottját Simicska Lajos vádjai ellen, ország-világ elé tárva az igazságot, miszerint „többször volt, hogy Bayer Zsoltnak kölcsönadtam, de mindig határidőre megadta a pénzt”, úgy gondoljuk, hogy ezzel el is dőlt a médiaháború, erre már nem lehet mit lépni.

Védjen meg téged a Széles Gábor – mondhatnók erre, de az egy hete tartó simicskázásban éppen az a jó, hogy kimutatkozik mindenkinek a foga fehérje. Azt ma még föl se tudjuk fogni igazán,mennyire jót tett az ország önbizalmának Simicska kirohanása. S nemcsak azért, mert – s most elegánsak leszünk – szaporítóanyagnak nevezett mindenkit, aki az útjába került, hanem mert kendőzetlenül mutatta be országnak-világnak, hogyan intéződnek odafenn, földi halandó számára elérhetetlen magasságokban a dolgok. Hát úgy, hogy „bemegyek, és kib…k mindenkit”, fél óra alatt, azon melegében.

Ez fontos. Már-már itt álltunk ugyanis teljesen elbizonytalanodva, hogy tán mégse láttuk jól a dolgokat, hiszen áll még az ország, ezek tán mégis tudnak valamit az útonálláson kívül, amit mi nem; elképzelhető, hogy megfontolt, széles látókörű, a másik véleményét s a demokrácia szellemiségét tiszteletben tartó potentát is akad közöttük, csak mi nem vettük eddig észre, ám akkor leereszkedik közénk ez a nagy és megközelíthetetlen ember, és azt mondja: „bemegyek, és kib…om őket”. A szaporítóanyagokat.

 

De hiszen ez nagyszerű. Hiszen a Polgár utcai borozóban is éppen így intéződnek a dolgok, ennyire sallangmentesen. Akkor tehát mi mindannyian e nagy, közös tudás birtokában vagyunk. Ha viszont ez így megy, akkor ezt mi is meg tudjuk csinálni, akkor mi is lehetünk gázszerelőből multimilliárdos, akkor mi is elnyerhetjük a legfőbb úr lányának a kezét, miáltal a mi kikötőinkben is nyitva lehetnek hétvégén az üzletek, s ha úgy hozza kedvünk, akár az operaház királyi páholyát is lehozathatjuk afterpartis pezsgőzésre, sőt, mondunk még nagyobbat: ha nagyon akarjuk, mi is lehetünk Simicska, s akkor mi védünk meg demokráciát, sajtószabadságot.

Úgyhogy semmi felháborodás, főleg ne ellenzéki oldalon. Csak emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy volt ebben az országban Postabank-korszak is, és a saját két szemünkkel láttuk, hogy amikor megjelent a Vígszínházban az elnök-vezérigazgató, ugyanúgy hullámzott körötte a slepp, mint tavasszal Simicska körül a lovasnapon.

Főszerkesztők és helyettesek, zenészek, színészek, postabanki VIP-listás csókosok szájából repkedett a sok „igen, Gábor, meglesz, Gábor”, továbbá láttuk, miként kérette be Gábor a kefelevonatot megjelenés előtt, s vetetett ki a lapból cikket az utolsó pillanatban, hogy aztán ugyancsak sallangmentesen rúgassa ki a renitenseket, megannyi szaporítóanyagot. Igaz, odáig soha nem merészkedett, hogy konfliktuskezelés után azonnal szánkózni induljon a családjával; ő még szeretett a maradókkal el-eliszogatni.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.