Szerdán majd számolgathatunk egy kicsit: ki töltött több időt Budapesten, a két hete fél napra érkezett Angela Merkel német kancellár vagy a kedden mindössze hatórás látogatásra idevárt orosz elnök, Vlagyimir Putyin?
Nem mintha jelentősége lenne a vizit hosszának, annak viszont igen, hogy miért jöttek-jönnek. Merkel például – ha az ellenzékkel nem is – a zsidó közösség vezetőivel is találkozott, Putyin viszont csak hivatalosságokkal tárgyal. Mintegy érzékeltetve, hogy őt nem nyugtalanítják a magyarországi belpolitikai folyamatok, a kiépülő – az oroszországihoz sokban hasonlító – „illiberális demokrácia”.
Ez a vizit fontosabb Putyinnak, mint Orbánnak. Az orosz elnök azt demonstrálhatja, hogy – miközben új nevekkel bővült az EU szankcióival sújtott orosz és kelet-ukrajnai személyek, szervezetek listája – van a közösségben olyan állam, ahol szívesen látják. Szándékai – a maga szempontjából – logikusnak tűnnek. Célja az lehet, hogy szorosabb szálakkal kösse magához egy uniós tagország Brüsszel és Moszkva között lavírozó kormányát, amelynek vezetője oly hirtelen váltott a harcosan oroszellenes álláspontról pragmatikusnak mondott oroszbarátra, és mintha most ez utóbbiból igyekezne valamelyest visszavenni.
