Szakad a térkép

A vidék és a főváros közötti irdatlanra növő különbség okát csak az nem látja, aki eddig sem akarta észrevenni, ahogy a Fidesz a vidék, főként a falvak világának elszegényítésén dolgozik. A rendre a zömében városi, magas jövedelműeket segítő egykulcsos áfa, a rezsicsökkentés, a családtámogatás, az ország fideszes hűbérbirtokok hálózatává változtatása mára nemcsak kiszolgáltatottá tette a vidéket, de újra előkerültek a régi, történelmi túlélési reflexek is. Az ott élők sokkal hamarabb érzékelnek bármilyen bajt, mint a fővárosiak. Így minimum beszédes, hogy a GDP első negyedéves megroppanásával egy időben a magyar vidék szinte azonnal behúzta a féket. Egyik negyedévről a másikra ilyen mértékben nem eshetett az életszínvonal vidéken. Valami más történt.

Paradox, de a hierarchikusabb viszonyok között élő vidékhez nemcsak a jobboldali értékvilág passzol jobban, de nagyobb időtávokban is gondolkozik. Könnyen lehet, hogy a praktikus vidék jobban látja, hogy az aktuális magyar elit most is csak valamilyen külső forrásból hirdetheti magát győztesnek. Ahogy Kádárék az IMF- és világbanki hitelekkel, a szocialisták piaci hitelekből, úgy a fideszesek most az EU-s pénzekből finanszírozzák a politikájukat. Amíg tart ez a pénz, addig tart a politika.

A magyar vidék pedig kétarcú: mindig az erősebbre szavaz, de sohasem bízik az erősek ígéretei­ben. Így vészelt át rendszereket, korszakokat: behúzta a nyakát, egykedvűen végignézte, ahogy az ország ilyen-olyan aktuális politikai elitje belelavírozza magát az aktuális szakadékba, majd a vihar végén kiásta a családi ezüstöt és a kamrakulcsot, és ment a dolgára. Most is így tesz.