Hermann Róbert az Újépület azon szomorú nevezetességére is adatokkal szolgál, miszerint a szabadságharc vértanúi közül itt végezték ki a legtöbb személyt. „Aradnak tizenhat, Pozsonynak tizenhárom vértanúja volt: Pesten 1849 júliusa és 1850 januárja között huszonnyolc főt végeztek ki. Közülük huszonhatot az Újépületben ítéltek el, s az Újépület mögött végeztek ki.” (A történész ugyan nem említi, de az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, Batthyány Lajos golyó általi halálos ítéletét is az Újépület udvarán hajtották végre.)
Mindezekkel együtt Hermann Róbert arra is emlékeztet, hogy már több mint negyedszázada megfogalmazódott a gondolat: emlékművet állítani a szabadságharcot követő megtorlás áldozatainak. „Nagy Bandó András felhívása nyomán meg is indult a gyűjtés. A KISZ is beszállt, emlékműbizottság is alakult, sőt egy elég enigmatikus és borzalmas emlékműtervezet is készült, amiből szerencsére nem lett semmi. (A Népszabadság április 26-i Hétvége mellékletében megjelent Vajúdó nemzet Hadúrral című cikk ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet: 1914-re tervezték a Szabadság téren felállítani Szamovolszky Ödön és Gách István pályadíjnyertes, monumentális szabadságharc-emlékművét. A megvalósítást azonban végül elsodorta a világháború. – A szerk.)
S itt most, hadd tegyek egy kissé magántermészetű történelmi visszatekintést arról, hogy 1988-ban miként is figyelt az akkori hatalom erre az emlékműbizottságra, amelynek Bandóval, de például Pozsgay Imrével és másokkal együtt, magam is tagja voltam. Azért magántermészetű, mert egy 1988. február 11-i állambiztonsági anyag rólam szól ugyan, de emlékműbizottság kontextusban. Íme:
„ 2./ k/3. 12-12
a budapest, belgrád rakpart 24. sz. alatt ismét megnyílt rakpart klub első programját 1988. február 12-én tartja. a rendezvényen király zoltán csongrád megye országgyülési képviselöje „reformországgyülés, 1987.” cimmel tart vitaindindito elöadást. (kézzel írott széljegyzet: Jelentettük!) király zoltán szereplése az ellenzéki ellenséges tevékenység szervezésében közismert szerepet játszo klubban állambiztonsági szempontból figyelmet érdemel. politikai irányultságának alakulását mutatja az a tény is, hogy csatlakozott a többségében a nemzeti radikális ellenzékhez tartozo személyek által kezdeményezett felhíváshoz az aradi vértanuk és az önkényuralom áldozatai emlékmüvének felállítására. neve a védnökségben ezek sorában szerepel.
intézkedés:
tájékoztatjuk az mszmp csongrád megyei bizottsága első titkárát.”
Így talán még érthetőbb, miért is figyeltem fel Hermann Róbert javaslatára, miért is értek vele egyet. Sőt átfogóbbá, teljesebbé kívánom tenni. Az alábbiak szerint:
Felkérem Magyarország kormányát, hogy
1. Írjon ki pályázatot az 1848–1849. évi szabadságharcmártírjai emlékművének megtervezésére, és a Szabadság téren történő felállítására.
2. A meglévő államközi szerződések figyelembevételével, megtartásával, kezdjen tárgyalásokat az Oroszországi Föderáció kormányával a Szabadság téren lévő szovjet hősi emlékmű budapesti, más helyszínen történő elhelyezéséről.
3. Kezdeményezzen tárgyalást az Egyesült Államok kormányával:
a) a Szabadság téren lévő (első ízben 1936-ban felavatott) Harry Hill Bandholtz tábornok (az amerikai katonai misszió vezetőjeként 1919. október 5-én megakadályozta, hogy Romániába szállítsák a Nemzeti Múzeum kincseit) szobrának a Nemzeti Múzeum kertjébe történő áthelyezéséről,
b) Ronald Reagan volt amerikai elnök szobrának az USA-nagykövetség épülete mellé való áttételéről.
4. Felkérem Budapest főváros önkormányzatát, hogy kezdeményezze a Batthyány-örökmécses áthelyezését a Szabadság térre, Budapest V. kerületének önkormányzatát, hogy gondoskodjék a Szabadság téren, az egykori Tőzsdepalota előtt jelenleg is meglévő, 1940-ben állított emlékmű renoválásáról/restaurálásáról.
5. Felkérem a kormányt, hogy –a legérintettebb társadalmi szervezetekkel, történészekkel, művészeti szakértőkkel folytatandó érdemi tárgyalások után – módosítsa a Szabadság téren felállítandó emlékmű létesítésére vonatkozó rendeletét, annak tartalmi követelményét oly módon, hogy az valóban az ártatlan áldozatok százezreinek emléket állítómű legyen, továbbá, hogy felállításának helyét illetően a tervezett Sorsok Háza megvalósításához kötődjön.
A Hermann Róbert indíttatására tett javaslatom szerint tehát a Szabadság tér legyen/lehessen teljes egészében az 1848–1849. évi szabadságharc vértanúinak emlékmű tere.
