Az iskolák jelentős részének nincsen tornaterme. Hiába indult el az 1990–94-es parlamenti ciklusban egy tornaterem-építési akció, a szűkebb költségvetési támogatás miatt az oktatási intézményekben normális méretű tornaterem helyett tornaszobákat építettek. Azokban a nyolcosztályos iskolákban, ahol a/b/c osztályok vannak, sok helyen évfolyamonként összevonják az osztályokat. Kevés a tornaterem, s ahol van, ott sokszor nem felelnek meg a higiéniai követelményeknek. A testnevelésórákat a legtöbb helyen épületen kívül kell megtartani, az iskolaudvarokon sokszor két-három osztálynak van egyszerre órája részben helyhiány, részben pedig képzett testnevelő tanár hiánya miatt. Az alsó tagozaton jelentős részben alsó tagozatos pedagógusok tartják a testnevelésórákat, szakszerűtlenül. Ekkor idegződik be a rossz mozgáskoordináció, amely később nehezen javítható. Most már arról is szó van, hogy a labdarúgás fejlesztésének érdekében a tanító nénik a helyes lábtartást, a foci technikai és taktikai elemeit fogják tanítani. Megoldatlan a hátrányos helyzetűek testnevelése, és a kötelező úszásoktatásnak sincsenek meg a feltételei a legtöbb helyen. A testnevelő tanárok nagy részének úszóedzői képesítése sincs.
Sportberkekben köztudott: évek óta szorgalmaztam, hogy az általános kompetenciateszthez hasonlóan a sportban is bevezessenek egy egyszerű testnevelési kompetenciatesztet. A miniszterelnöknek több esetben írtam ezzel kapcsolatos javaslatot. Ő a javaslatommal egyetértett, és kiadta a feladatot sportügyi tanácsadójának, Balogh Gábornak, akit kineveztek a Magyar Diákszövetség (MDSZ) elnökének. Ezt követően a kormány EU-s támogatásból 2,2 milliárd forinthoz segítette az MDSZ-t, és megbízta ennek a feladatnak a megoldásával. A továbbiakban az általam javasolt programból kirekesztettek, és elkészült a NETFIT. Amikor megismertem az anyagot, még a bevezetése előtt megtettem az észrevételeimet Balogh Gábornak, majd az Emmi oktatási államtitkárságához, Hoffmann Rózsához fordultam, aki az általam felvetett problémák vonatkozásában egyetértett velem. Az államtitkár asszonyt röviddel ezután leváltották, így további érdemi konzultációra nem került sor. Ezt követően személyesen kértem meghallgatást Sípos Imre köznevelési államtitkártól, aki Balogh Gáborhoz irányított. Segítséget kértem dr. Pokorni Zoltán volt oktatási minisztertől is. Ő szintén egyetértett velem, és most már ő fordult írásban az államtitkársághoz, ahonnan azt a választ kapta, hogy a kormány az MDSZ-t bízta meg a feladat ellátásával, az államtitkárság ehhez a feladathoz nem ért, így nem tudnak az ügyben semmit sem tenni. Meg kell jegyeznem, hogy a NETFIT elkészítésébe még az Emmin belüli egészségügyi államtitkárságot sem vonták be, pedig a tesztnek súlyos egészségügyi károsodást okozó hibái is vannak. Ott van például az évente kétszer végrehajtandó ingateszt. Húsz vagy 30 métert kell futniuk oda-vissza a tanulóknak, egyre emelkedő sebességgel addig, amíg össze nem esnek! Valóban: van ilyen! A NETFIT-hez készült egy módszertani kézikönyv (az ún. Zöld Könyv), amelyben összefoglalták a tesztfeladatokat. Ebben leírták, hogy az ingateszt egy aerob feladat. Mindenki tudja, aki testneveléssel foglalkozik, hogy az ingateszt a leírt formában anaerob feladat, vagyis oxigénhiányos állapotot okoz.
A NETFIT elkészítésébe egyetlen sportszakmai szervezetet sem vontak be. A Magyar Olimpiai Bizottságot (MOB) sem. Pedig a sporttörvény a MOB feladatai között írja elő a diáksport, az utánpótlás-nevelés koordinációját, irányítását. Igaz, a MOB sem érdeklődött az ügy iránt, pedig tudott róla.
A tesztfeladatok egyébként – az ingatesztet kivéve – ismertek voltak, mert a HUNGAROFIT és EUROFIT tesztrendszerben ezeket mind használták már a testnevelők. Nem kellett volna ebből a célból 2,2 milliárd forintot elkölteni működésre és egyéb eszközvásárlásra, a 8 darab személygépjárműről nem is beszélve.
A testnevelő tanároknak az egész országban statisztikát kellett készíteniük a NETFIT-ről, és nyilvántartást kell vezetniük a gyerekek fizikai, egészségi állapotáról. A nyilvántartások központi rendszerbe történő bevitele többletadminisztratív munkát jelent a testnevelő tanároknak, nem beszélve a precíz végrehajtás időigényéről, amely semmiképpen nincs arányban az elképzelt eredménnyel.
A NETFIT-et azonnal meg kell szüntetni és helyette egy egyszerű, valóban egységes, bárhol, bármilyen körülmények között lebonyolítható kompetenciatesztet kellene bevezetni. Ennek része lehet statisztikai szempontból a testmagasság és a testsúly mérése, ez egyszerűen megoldható. Évente kétszer kell egy rövid és egy hosszú távú futótesztet bevezetni korosztálytól függően. (Van erről tapasztalatom és részletes javaslatom.)
A testnevelésben is teret kell adni a pedagógus autonómiájának, munkájukat segíteni és fejleszteni kell kompetenciafejlesztő csomagokkal. A testnevelésben az iskola adottságaihoz kell igazítani a helyi tantervet. A központi tantervnek előíró jellegét jelentősen korlátozni kell, mert a kötelező elemek beszűkítik a pedagógus mozgásterét.
A pedagógus választhassa meg szabadon a tananyagot – tankönyv itt úgy sincs –, az alkalmazott módszereket és értékelési eljárásokat. Egyébként a gyakorlatban az értékelési eljárásokat ma is a pedagógus választja ki, mert a ráerőltetett, értelmetlen NETFIT-ben tilos osztályozni. A képességek differenciált feltárása csak a testnevelő tanár innovatív tevékenységének lehet az eredménye, és csakis így kamatoztatható. A testnevelésben önszabályozó mechanizmusoknak kell érvényesülniük.
Mindenképpen alternatív szakmai megoldásokra van szükség, mert a jelenlegi kötelezettségekhez nincsenek meg a feltételek.
Ha az oktatás alulfinanszírozása megszűnne, akkor lehetne jelentősen továbblépni a gyerekek testnevelésében.
Valódi létesítményfejlesztésre van szükség, koordinálni kell ezeket a fejlesztéseket. Olyan létesítményeket kell építeni, amelyeket a szabadidősportban az egyesületek, sőt az utánpótlás-neveléssel foglalkozó akadémiák munkájában is használni lehet.
A szülők bevonása a szabadidősportban elengedhetetlen, mert a gyerekek sportolása csak akkor lesz biztosított, ha a szülők maguk is együttműködnek a gyerekekkel és a pedagógusokkal.
Az iskolákat gazdaságilag önállóvá kell tenni. Az iskoláké kell legyen a döntő szó abban, hogyan kívánják javítani a testnevelés feltételeit, hogyan támogatják a hátrányos helyzetűek testnevelését, mert a helyi igényeket csak így lehet szolgálni. Az iskolákat is be kell kapcsolni a taorendszerbe. Azt gondolom, hogy az üresen maradó stadionok építésénél sokkal fontosabb lenne az iskolai testnevelés infrastruktúrájának a fejlesztése. Ez a fiatalok egészségi állapotát is javítaná, és a magyar sportot is szolgálná. Azt ugyanis be kell látni a riói olimpia tükrében, hogy a 8 aranyérem szép, de annak belső tartalma, a háttér és a jövő nem megnyugtató.
A szerző olimpiai bajnok
