Ez egyrészt arra utal, hogy a jelöltállítás esetében ésszerű és elkerülhetetlen számolni a kettős tiltakozás erős érzelmi hullámával amellett, hogy a független jelöltek indításának egy országos választás esetén kemény korlátot szabnak a pártlistaállítás feltételei. Van tehát min gondolkozni. Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke a Merjünk nem hazudni című cikkében az ellenzék lehetőségeit (s a ránk leselkedő veszélyeket) elemezte. Joggal írta, hogy nem érdekel bennünket a másik véleménye.
Igaza van, érdemes ezen változtatni, és ezt javaslom másoknak is. Az első lépés azonban az, hogy nem a mások, hanem a magunk helyzetét értékeljük reálisan, már csak azért is, hogy tisztán lássuk az előttünk álló lehetőségeket.
1. Az MSZP majd jobban politizál és kommunikál – mai vezetőinek többsége ezt tekinti üdvös megoldásnak –, mert úgyis az MSZP-re lehet 2018-ban szavazni. Még ha így lenne is, eredménye kétséges, mert változás nélkül otthon maradhatnak azok, akik egyébként egy szélesebb alternatívára szavaznának.
2. Kevesen, de vannak, akik új baloldali párt alapítását javasolják, ezt azonban már mások megtették, kevés sikerrel, bizonytalan perspektívával. Ez a megoldás a szavazóbázis szétesésével járna, mert biztos maradna egy „MSZP”, amelyik az első utat követné.
3. Bauer Tamás és mások lényegében azt javasolják, hogy a mai demokratikus ellenzéki pártok oszlassák fel magukat, majd alkossanak új, egységes, demokratikus pártot. Ennek kivitelezése azonban a főszereplők egynémelyikének karakterét figyelembe véve kizárt. Ráadásul ennek az új pártnak a programjában lehetetlen lenne megállapodni. Már most is zavaró, hogy az ellenzéket közösen nevezik baloldalinak, miközben több irányzat van jelen.
4. Vagyunk néhányan, akik szerint viszont kialakítható az MSZP bázisán egy új baloldali mozgalom vagy választási szövetség. Ebben az esetben az MSZP mai szavazóbázisa stabilizálódik, illetve visszaszerezhető a korábbi támogatói kör, miközben újak bevonására is van esély. Így lehet rendezni a pártosodott és a pártosodni nem akaró – vagy a maiakkal nem akaró – ellenzék viszonyát is.
A politikai küzdelem elsősorban arról szól, hol és kinél keletkezik olyan új politika, amely vonzó lehet a választók széles rétege számára. Ahhoz, hogy az általunk javasolt új baloldali demokratikus mozgalom/szövetség kialakuljon, elengedhetetlen, hogy a társadalmi ügyekhez valódi megoldást kapcsoljon, és mindezt azonosítható értékalapon tegye. Akkor lesz sikeres, ha politikai irányvonala a harmadik utas szociáldemokráciát meghaladja, a fennálló viszonyokkal szemben kritikus, és tevékenységének centrumába az esélyegyenlőséget állítja.
A Fidesz feudális függőségi viszonyokat idéző állapotokat hozott létre. Tehette, mert a korábbi demokratikus és jóléti modell csak részben volt sikeres, így a demokráciát támadó politikai erők nem ütköztek erős védelmi vonalakba. Az új mozgalomnak együtt kell érvényesítenie egy új demokratikus és jóléti modell ígéretét! Ez lehet a válasz a Jobbik előretörésére is. Az Orbán-rendszer leváltása együttműködést igényel, amit elősegíthet, ha adott kérdésben közösen lépnek fel a pártok és mozgalmak.
Ez az eddigiektől eltérő felfogást, megközelítést és eszközöket kíván. A hosszú távú cél egy tartós ellenzéki együttműködés életre hívása, akár a jelenlegi szervezeti formák feltörésével. A „majd jönnek az újak” csodavárásával szemben az alternatíva nem az, ha mindenki összefog, hanem egy olyan ellenzék építése, amely ügyek mentén működik együtt. Ez másféle politikai működési módot is jelent: folyamatos, akár szervezeti szintre emelt együttműködést civil csoportokkal, állandó konzultációt, esetenként akár együtt döntési jogot.
Az együttműködést segítheti az is, ha a miniszterelnök-, a polgármester-, az országgyűlési és önkormányzati egyéni képviselőjelölteket az együttműködő pártok, mozgalmak előválasztásokon jelölik ki. Nem pártok közötti előválasztásra, hanem jelöltek kiválasztására van szükség. Persze akkor lesz hiteles ez a folyamat, ha az MSZP-n belül és másoknál is olyanok szervezik, akik maguk nem akarnak országgyűlési és önkormányzati képviselők, polgármesterek lenni.
A médiaviszonyok átalakulása jó esélyt ad arra, hogy széles körben ismertessük elképzeléseinket. Élni kell az országos és a helyi média nyitottságával. Ha hírt tudsz csinálni, létezel, persze csak ha az ügyek konkrétak, közérthetők. Rendszerbe kell foglalni azonban a saját kommunikációs és információs lehetőségeinket, az internethasználat kiterjedtségét, gyorsaságát, hatékonyságát is növelni lehet.Most kell újra rendszeres fórumokat, gyűléseket szervezni! Mindazoknak, akik így érhetők el, vagy akik érdeklődnek a politika iránt, ez még ma is jó lehetőség a tájékozódásra.
Mindenkinek változtatnia kell ahhoz, hogy a végén ne egy kényszeres „összefogás” jöjjön létre, amivel lábon lőjük magunkat, mint ahogy azt 2014-ben tettük. A mi történetünknek arról kell szólnia, hogy nem magunkért, hanem másokért küzdünk. Ha az emberek érzik, hogy nem a fejük felett döntenek, ha megélik, hogy van szavuk abban, hogyan alakul Magyarország sorsa, akkor lesz demokratikus változás. Szigetvárival egyetértve: „Az alkotmányos ellenzék hozhatja el a megoldást.” Már ha képes lesz rá.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
