Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan, ilyen messzire jutunk a legcsurkaistvánibb értelemben vett magyar úton. Csurka talán népszerűsége csúcsán, amikor még tízezreket vezényelt a rádió vagy a televízió elé, esetleg a Hősök terére, szóval még akkor is csak nagyon beborozva merhetett ábrándozni arról, hogy egyszer majd magyar kormánytagok, csúcspolitikusok, kormánylapok gargalizálják azokat a frázisokat, amelyeket akkoriban a Magyar Fórum obskúrusabbnál kótyagósabb szerzői deliráltak.
Lassan az atlantistából is szitokszó lesz, mint a liberálisból. Úgy voltam vele sokáig, hogy nem lehet ezt komolyan venni. Hogy ez nem ideológia, nem valami átgondolt, kitalált rendszer, hanem csupán a pillanatnyi hatalomtechnikai igény szerinti verbális eszközök halmaza, újra- és újrateremtése, hetente leváltható, kifordítható rögtönzések, mivel folyamatos rögtönzésben vannak, egyfajta stand-up ez, de nem comedy, hanem tragedy.
Aztán most mégis az látszik, hogy nem tudnak megállni. Rácsavarodtak a saját dumáikra, mint a vattacukor a hurkapálcára, egyre csak csavarják, és nem bírnak már szabadulni. És mennek utánuk sokan, mint megannyi karizmatikus-kisegyházi felekezetezgető, önigazolásból, öncsalásból, lustaságból, érdekből ebből-abból, mindegy.
De érdemes lesz ezt még vizsgálni: hogyan is váltotta le hónapok, hetek alatt két évszázados hagyományra visszatekintő, átgondolt, alapos oroszellenességét a magyar nemzeti romantika? Hogyan lopta el Putyin, ez a szexi férfi, szinte váratlanul a magyarok szívét? (Még ha csak a szívét… most aláírnám.)
Érvelni minek már? Amikor tudjuk, hogy Lázár János szuperállamtitkár nem a biturbós Zaporozsecéhez igényelt állami lézerblokkolót, hanem hát az áruló, cserbenhagyós, tiszteletlen, szemét nyugatnémetek alattomos luxusautójához. Amikor a kereskedelmi rádióban romlottnyugatozó, globalistázó róm. kath. méltóság pontosan tudhatja, hogy egyháza a Nyugat maga, kétezer éves globalizációs siker, és némely, számunkra különösen fontos szentjei éppen a nyugatiságért, a Nyugatért haltak vértanúhalált (keleti hordák kardja által, mondjuk).
És ironice, amikor ezek a veretes gondolatok világgá kürtölődtek, hát éppen osztrák vasutasoknak kellett kiszabadítaniuk sok száz összezsúfolódott magyar utast a bécsi gyorsról, mert mentek vásárolni a négynapos ünnepre, igen, Bécsbe, nem Moszkvába.
Ahogy a nagy hatalmú politikusfeleségek (akiknek a szülei bármikor készek finanszírozni a politikai elit ingatlanvásárlásait) is mintha Párizsba és Londonba szeretnének járni shoppingolni, nem a GUM áruházból szoktak képeket posztolni a Facebookra vagy az Instára.
Azért utál bennünket a Nyugat meg az Amerika, mert nem vagyunk többé bólogatójánosok, mondta János. Az oké, de mondjuk azt is kipróbálhatnánk, hogy nem vagyunk se bólogató-, se korrupt-, kellemetlen-, arrogáns-, köcsögjánosok. Na, akkor mit szólnak? Meg lennének lepődve.
