Azóta kutatások, képzések, női szervezetek és szépírók munkái révén már tudjuk, hogy ez a legsúlyosabb bűnök egyike, tönkreteheti az áldozat egész életét, darabokra törheti személyiségét, s hogy az elkövetőnek sajátos viszonya van az erőszakhoz és a testhez. Ezért is súlyosan aggályos a nemi erőszakot elkövető férfit gyerekek, fiatal lányok körében végzett munkára alkalmazni. Világsztárok, kosarasok, bokszolók karrierje tört ketté, amikor erőszakos cselekedeteikre fény derült. A jogszabályok szigorodtak, az áldozatok védelme megerősödött, vannak a témára szakosodott szakemberek, intézmények.
Ám a gyakorlatban kevés változás történt, ezt bizonyítja az úszószövetség közleménye is: maradjon csak minden a régiben, legyen továbbra is Kiss a példakép, hiszen annyi bajnokot adott a hazának. Csakhogy itt a gyerekeinkről, az unokáinkról, mindannyiunk emberi méltóságáról van szó.
Gyurkó Szilvia, az UNICEF gyermekjogi igazgatója egy 2014-es kutatás alapján cikket tett közzé, melyben rávilágított egy eddig súlyosan elhanyagolt területre: a gyermekeket érő erőszakra a sport világában. A 886 válaszadó 73%-át érte érzelmi bántalmazás, 38%-át fizikai erőszak, 31%-át szexuális zaklatás, és 15% szenvedett el megalázó beavatási szertartást. Vagyis az edzőtermekben és az uszodákban az erőszak mindennapos dolog, amire eddig senki nem figyelt oda, illetve az erről létező tudását nem tette közkinccsé.
Magyarországon 2005 óta a gyerekek testi fenyítésének minden formája tilos, s aláírtuk azt az ENSZ-egyezményt is, mely kimondja, hogy a gyermekek ellen elkövetett erőszak veszélyezteti a gyermek egészségét, fejlődését, és tartós lelki károkat okozhat, különösen akkor, ha bizalmon alapuló kapcsolatban következik be. Az edzőket nyilván nem foglalkoztatja, miket írunk alá, de minket szülőket nagyon is izgat, hogy a gyerekeinket erőszak éri.
Nekünk kell megvédenünk őket, akik nem fogadjuk el, hogy az erőszakot a sportélet természetes velejárójának tekintsék, mert nincs annyi aranyérem, ami feledtetni tudná gyerekeink szenvedését és megalázását. Nem fogadhatjuk el, hogy olyan embert állítsanak példaképül a gyerekeink elé, aki az erőszak ilyen visszataszító fajtáját követte el, és nem fogadhatjuk el a „cél szentesíti az eszközt" értékrendet sem, amelynek nevében megnyomoríthatják a fiatal sportolók lelkét és fizikumát. Ha az erőszakot elszenvedett gyerekek egyszer beszélni kezdenek, akkor a sport világából éppenúgy dőlnek majd ki a csontvázak, mint a papi világból. De a sportélet tisztább, tisztességesebb lesz.
A szerző szociológus
*
A Fórum rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
