Komolyan mondom, sajnálnunk kell szegény fittneszőrülteket, akik időt, energiát, családot és pénzt nem kímélnek, hogy halálra dolgozzák magukat, hátha eljutnak oda, hogy végre egyszer elfogadják magukat, s a világ is észrevegye, hogy élnek. Egyik szerről kattannak a másikra. Kajáról a kondigépre ezerrel...
Aztán észreveszik, hogy „nem tudnak lejönni róla”, és már egy hete szenvednek az elvonástól. DE „sütit tuti nem esznek, mert törvénytisztelő állampolgárként, a sütievés gonosz kísértésének azért még ellentmondanak”. Great. Well done, szuper generáció! Ha erkölcsileg nem is védhetetlen, de a centikben abszolút sérthetetlen! A média és a normakövető társadalom szentjei ők. Szinte mártírélet az övék, mert bántják őket a rút, kártevő gömbölydedek. Különben van bennem sajnálat: szegények. Bárcsak megtalálnák magukat. Mert én kitartok emellett, érts meg: a tested a templomod, és a lelked harmóniája hoz neked szépséget is, ebben hiszek, a kilók számával engem ne is hitegess!
Nem, nem mondok igent a tespedésre és a semmittevésre! Tiszteld a tested, gondozd, ápold, szeresd! Így sokkal könnyebben megy majd az edzés meg az egészséges életmódféleség. Féleség, mert el ne felejtsd az ízeket, a finom étkeket, hogy nemcsak létezel és lélegzel, hanem éled a saját, teljesen speciális, csak a tiéd és egyetlenegy életed!
Csak azt nem értem, hogyha nekem nem fáj, hogy életre vagy halálra edzed magad, akkor neked miért fáj annyira, hogy nem 90-60-90-es méretekkel akarom leélni az életem? Én nem mondom, hogy csontos bige, te nem mondod, hogy dagadt csibe, és elengedjük egymást, tisztelettel, végre, mert nem vagyunk ellenségek.
Nagyon arcosak vagytok sokan, de mit tudtok ti arról, ki miért néz ki úgy, mint egy totál egyedi amfora. Ítéllek én meg téged, hogy neked belefér a heti hat óra? Te miért bántod, aki épp beteg, szenved, átmegy valahová valahonnan, kitart, kibír, áttör, gyógyul? Nem tudhatod, hogy akit éppen ma csúfolsz és gúnyolsz, holnap nem lesz-e igazi hős, mert meggyógyul és kitart minden ellen, még ellened is: szép lesz megint. Inkább segítened kéne.
Antropológusként azt mondhatom: a szépségideál nemzetenként és koronként változik. Ebbe neked is van beleszólásod: ne hagyd, hogy a média nyomja le a torkodon, hogy kinek kell lenned, és mitől vagy jó (nekik).
Én nem azért mondom ezt neked, mert százezreket fizetnek nekem a lájkodért. Megsúgom (csak neked): semmit sem kapok ezért. Csak gondoltam, leírom, mert tudom, hogy nekem és neked is csak egy élet adatott, amiben ideje lenne elfogadnod magad, hogy elindulj az úton, melyben képes leszel szépnek látni magad.
S kérlek, ne vigasztald magad azzal, hogy tele vagyunk irigységgel. Könyörgöm: mire? Kire? Miért? Én ma is olyan jót ebédeltem, joghurtot is ettem, az én számból nem jön panasz: boldog vagyok magammal, ha az lennél, te is végre vacsoráznál egy nagyot, nem rajtunk törnéd a fejed folyamatosan, hanem boldogan hunynád álomra a szemed. Végre. Csak egy feltevés persze, próbálja ki, akinek van hozzá mersze!
Tudod mi a legjobb nekem? (Ezt szívemből kívánom neked is.) Hogyha meglátod magad titkon a tükörben, ne bújj el az árnyékodtól, s ne sírd álomba magad a látottakról. Elfogadásban élni azzal, aki vagy – visszaadhatatlan öröm. Egyszer az életedben engedd meg magadnak, hogy szépnek lásd magad! Mert szép vagy, ha még nem mondták volna neked, hidd el nekem. Egy életed van: ne halaszd el látni magad igazán, ne csak a torzított tükrödön keresztül. Dobd ki a francba, ami mást mutat!
Nem egymás ellen küzdünk. Nincs sovány kontra teltkarcsú! Megmondták a brit tudósok is, hogy akiknek vannak tartalékai, nagyobbak a túlélési esélyei. Ha arra kerülne sor, mit lehet tudni, csak gondolj bele, hogy nem kizárt...
Nem is értelek benneteket, hiszen a gyermekeink jövőjét cseszitek el éppen. Olyan generációkat akartok felnevelni, akik az egész gyermekkorukat végigszorongják, még ha csak gondolnak is a fagyira? Gratulálok, a telepeken éheznek a gyerekek, de mi még hibáztassuk is őket, mert csokit esznek éppen. Okos! Hazugságért nincs bünti, mert az nem csalás, ha a gyermekeink átverik a tanárokat meg az anyát, de ha szénhidrátot esznek, joggal érezhetik, hogy becsapják a világot meg önmagukat... Nem érzed, hogy ez bizony übergáz meg hót ciki?
Ostobán egymást marjátok, ahelyett, hogy meglátnátok a szépet a másikban, ami ha tetszik, ha nem: belülről fakad. A szépséget nem kilókban mérjük, a lelked ugyanis súlytalan.
