Ha egy kormány tevékenységét értékeljük, leragadhatunk ugyan az életszínvonal vagy a GDP alakulásánál, de az igazság másutt van: a jó hatalomnak a jövőt szolgáló döntéseket (is) kell hoznia, hiszen olyan erőforrásokkal gazdálkodik, amelyekre az utánunk jövők is joggal tartanak igényt.
Arról, hogy a rezsicsökkentés, az oktatási rendszer átalakítása, a közmunkaalapú „munkahelyteremtés”, az atomerőmű-bővítés eladható-e a jövő megalapozásaként, lehet ugyan vitatkozni, de talán létezik olyan pozitív jövőkép, amelybe ezek az intézkedések beleférnek, még ha nem hihető is feltétlenül.
A napelemek büntetőadóval sújtására azonban nincs olyan magyarázat, amely összhangba hozható bármiféle progresszió ígéretével. A minket körülvevő világban az energiaellátás évtizedeken, de talán éveken belül a helyben felhasznált energia helyben történő termelésére, az okos (a termelést a pillanatnyi igényekhez, a felhasználást az aktuális kínálathoz igazító) mérő- és energiaszállító rendszerekre, az energiapazarlás minimalizálására fog alapulni.
