galéria megtekintése

Sorsok, kvóták

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 12. számában
jelent meg.


Dési András
Népszabadság

Egy hosszú túra képei: legelésző ló a török határon, kicsit ingoványos talaj valahol Bulgáriában, fázós mosoly a kamerába Belgrád központjában, majd egy békés osztrák falu látványa. Ahmed saját menekülése fotóit rögzítette mobiltelefonjával. Ahogy a palesztin származású szíriai fiatal Törökországból – embercsempészek segítségével – eljutott Ausztriába. A szíriai polgárháborúban lakásából kibombázott közgazdász először Malajziában próbálkozott. Vízummal utazott a mohamedán országba, ahol lecsukták, majd visszatoloncolták Szíriába. Tavaly ősszel nekivágott Európának. Hetvenegy napjába, 3 ezer eurójába és hét pár cipőjébe került az útja – olvasható a Spiegel Online cikkében.

Hogy hány Ahmed vagy Omar fér majd be az Európai Unió tervezett menekültkvóta-rendszerébe, nem tudni. Egyáltalán, embereket számmá változtatni, sorsokról kvóták alapján dönteni iszonyatos. Az Európai Unió egyelőre azonban jobb ötlettel nem tudott előállni. Érthető módon enyhítene a frontországok (Olaszország, Málta, Görögország) és a „legnépszerűbb” migrációs célpontok (Németország, Svédország) terhein. A helyzet szinte reménytelen. A szíriai polgárháború nyomán a libanoni és törökországi táborokba majdnem hárommillióan zsúfolódtak össze. Líbiában több százezren várnak arra, hogy befizethessék magukat valamelyik csempészhajóra. Mindenkit befogadni nem lehet, de minél több emberen kellene segíteni. Húszezer, harmincezer vagy bármennyi – csepp a tengerben. Mégis sokkal-sokkal több, mint ugyanennyi halott a Földközi-tenger hullámsírjában.

Az EU-ban egyetértés mutatkozik abban, hogy az embercsempészekre le kell csapni, katonai erővel – még üresen – megsemmisíteni a bárkáikat. Katonailag és nemzetközi jogilag felettébb kényes egy ilyen akció, de Európában most politikailag könnyen átvihető a közvéleményen. A kvóta jóval nehezebb ügynek tűnik. Több tagállam berzenkedik a „kötelezőtől” – a szuverenitásuk megsértésének tekintik. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint az unió alapelvének számító szolidaritásból mindenkinek ki kell vennie a részét. Például azzal, hogy a kelet-európaiak is befogadnak X vagy Y számú menekültet, akik azután meglehet, a lábukkal szavaznak. Mennek Nyugat felé, és némi fáziskéséssel a problémákat újratermelik.

 

A magyar kormányfőnek a menekültek befogadását visszautasító megnyilvánulásai azért is visszatetszőek, mert mintha elfeledkezne arról, hogy ez az ország hány millió menekültet, migránst, gazdasági bevándorlót bocsátott ki. Hogy ebből az országból hány embernek kellett háborúk, faji, vallási üldöztetések, rémuralmak, a nyomor miatt máshova mennie. Különösen bizarr, hogy miközben a miniszterelnök tiltakozik a menekültek és a bevándorlók ellen, uniós államtitkára figyelmezteti a briteket: ne nevezzék „migráns munkavállalónak” a szigetországban dolgozó magyarokat, és ne merjenek hozzányúlni a szabad munkavállaláshoz. Igen, ők a szerencsések, mert az unióban születtek. Akik nem, azoknak talán maradnak a kvóták. Vagy félő, hogy inkább az embercsempészek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.