Soros tévedett, a Horthy-rendszer jobb volt
Az Orbán Viktor kiművelésében is örök érdemeket szerző Soros György szerint a magyar miniszterelnök Horthy Magyarországát kívánja visszaállítani.
Anélkül, hogy az ismert bankárral, filantróppal, világösszeesküvővel és tudjukkivel vitába szállnánk, ebben az álláspontban azért akad némi túlzás. Vegyük például a földkérdést: a Horthy család kenderesi birtoka alig négyszáz hektár volt – ennél nálunk egy közepes képességű államtitkár is többet kapar össze magának a ciklus végére, a Mészáros-féle nagyurak pedig csak röhögnek a 400 hektáros kisgazdákon.
Ott van azután a kultúra: Horthy Magyarországa az elveszített országrészekért és a trianoni gyalázatért a kultúrfölény megteremtésével kívánt revansot venni. Az örökbecsű szakminiszter, Klebelsberg Kunó úgy vélte, hogy csak a kultúra állíthatja helyre a nemzet elveszett önbecsülését és tekintélyét, aminek érdekében évente a nemzeti jövedelem 10 százalékát költötték kultúrára és oktatásra – ma az ötödének is örülnénk. Akkor népiskolákat, egyetemeket és kutatóintézeteket építettek – most stadionok épülnek, és kultúrfölény helyett a FIFA-ranglistán szeretnénk egy kicsit följebb jutni, revansot pedig legfeljebb a csehszlovákokon vennénk, ha még léteznének.
Horthy alatt folyamatosan nőtt az életszínvonal – ma (jó esetben) stagnál, az orvosi ellátás minősége pedig zuhan, pedig nem két vesztes világháború között vagyunk, hanem 25 éven belül már a második felszabadulásnak örülhetünk.
1938-ban kezdték építeni a Ferihegyi repülőteret – 2010-ben erőszakkal elvették a nevét, 2012-ben pedig bezárták a Malévet. Hajdan magyar intézeteket alapítottunk külföldön, mostanában banánköztársaságokban gründolunk milliárdos veszteséget termelő, gazdasági és politikai kalandorokat foglalkoztató kereskedőházakat. Akkor hazahívtuk a külhonba szakadt magyar értelmiség színe-javát, ma tandíjjal, röghöz kötéssel, a felsőoktatás és a kutatás lezüllesztésével üldözzük őket minél előbb minél messzebbre.
Anno Erdélyért sem flörtöltünk az oroszokkal, most egy fölösleges atomerőmű ígéretéért is megteszünk nekik bármit. Akkortájt a későbbi Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert volt a példakép, most Matolcsy György tudósságát értékeli a legtöbbre az ország. Horthy alatt újra Árpád, Orbán alatt Habony Árpád lett a viszonyítási pont.
Vannak persze hasonlóságok is – a hárommillió koldus például már majdnem összejött, és a másfél millió kitántorgóra sem kell sokáig várni –, de azért a felszínes párhuzamért kár lenne erőszakot tenni a valóságon. Soros úr foglalkozzon inkább a pénzügyekkel, a történelmet pedig hagyja meg a történészeknek: tőlük a maga idején majd Orbán Viktor is meg fogja kapni a magáét.
