Nem vitás, hogy a generációváltás elodázhatatlan, a régi arcokon mély, eltüntethetetlen árkok, s nyilván a nézeteket is kikezdte az idő és a valóság. Előfordulhat, hogy mágnesük az ellenkező pólusra fordult, de ezt sehogyan sem akarják észrevenni, kapaszkodnak a megszólalás, az út- és vezetőkijelölés valamennyi lehetőségébe. El kell verni rajtuk a port. Fogják vissza magukat! Legyenek halkabb szimpatizánsok. Sőt, tehetjük mindezt többes szám első személybe, mert jóval nagyobb a kör, mint amekkorára most a szidalom (nevesítve is) fókuszál.
Ebben kivételesen egy gyékényen árul a fiatal és merészen fogalmazó publicistasereg és a politikushad, amelyik megkönnyebbült sóhajjal teszi át kudarcának összes terhét arra a társaságra, amelyet szemükben Farkasházy Szárszója testesít meg.
A gúny összes fegyverét be lehet ellenük vetni, ők így együtt a múlt. Kár, hogy a világhálón nem sárgul a fotó.
A demokratikus ellenzék tehát felült a megmondóemberek szirénhangjainak, összekapaszkodott, a közös lista nevei, sorrendje rossz kompromisszumok következménye, mindenki a másik miatt vált hiteltelenné, de az ősbűn a súgóé. Az összefogás hangos pártfogói nem ebben az összefogásban gondolkodtak – akik viszont engedtek a nyomásnak, így intézték.
A baj az, hogy a lejárt lemez átlagos esetben attól válik lejárttá, hogy jön az újabb, a frissebb, a hallgatottabb. Amit az „egy lépéssel” már amúgy is hátrébb lépett veterán nem lehet képes elnémítani.
A megkérdőjelezhetetlen tekintélyek megkérdőjelezhetők. Még akkor is, ha figyelem övezi minden szavukat. Van is nyilván felelősségük. De nem az ő felelősségük maga a jelenség.
Csak egyetlen példa: a szocialisták a bajai videó és Simon Gábor ügyében állandóan Lendvai Ildikót küldték a stúdiókba. A leszerepelt súgót. A lejárt lemezt... Ahhoz, hogy valakit búcsúztatni lehessen, valakit bizony köszönteni kell. Nagyon sok szervezet, személyiség bukkant fel az elmúlt években, függetlenek, karakánul kritikusak, de mire köszöntésük elhangzott volna, már eltűntek. Betagozódtak vagy csalódást okoztak.
Az elemzőnek könnyű dolga van, de egy politikus nem védekezhet azzal, hogy rossz tanácsokra hallgatott, különösképpen akkor, ha a napnál is világosabb, hogy még azt is rosszul hajtotta végre. Szomorú tény, hogy amíg nincs új sláger, marad az örökzöld. Még akkor is, ha nem örök és nem is zöld.
Csak ismerősen recseg.
