A béremelések, persze, tényleg indokoltak. Korábban sem volt feltétlenül igaz – ha egyáltalán az volt –, hogy a minimálbér-emelés rontotta a versenypozíciókat, vagy hogy a közel másfél évtizede véghezvitt egyetlen 50 százalékos béremelés tette tönkre a költségvetési egyensúlyt. Mostanra az a helyzet állt elő, hogy a munkaerő elvándorlását és az ebből fakadó gazdasági bajokat kellene megakadályozni a jobb fizetésekkel. Annál furcsább, hogy a miniszterelnök közben azzal reklámozza az országot a remélt befektetőknek, hogy ez az alacsony bérek hazája.
Nagyot húzhat a kormány a tiltakozásokkal szemben, ha utána tud menni a szükségleteknek, és elébe tud vágni az újabb követeléseknek. Ezekben kifejeződik a társadalom elégedetlensége a jelenlegi helyzeten túl a 2011-es Széll Kálmán Terv következményeivel, a gazdasági válság idején elfogadott csomagokkal, s a 2006-os deficitcsökkentés kapcsán bevezetett megszorításokkal szemben is. De az egész rendszerváltás utáni gazdaság- és társadalompolitika egyik megoldatlan kulcskérdése szintén a bérek ügye.
Csakhogy a kormány most sem tud kibújni a bőréből. A gazdaság „kifehérítését” karakteresen illusztrálja, hogy bár online pénztárgépet majdnem mindenhol használni kell, Vajna kaszinóiban mégsem elvárás. Lázár szürreális színműveket idéző panelbontási ötlete szintén nehezen függetleníthető egy gigantikus korrupciógyanús akciótól. A kormány az energiahatékonyságra szánt uniós pénzeket nem a lakóházakra fordítja, mert az, úgymond, nem éri meg – itt jön, hogy inkább bontani kell –, hanem a középületekre költi. Ily módon ugyanis könnyebb meghatározni a közbeszerzések elvárt irányát, minthogyha ezernyi lakóközösség pályázatát kellene külön-külön a kormánypártnak megfelelő kasszához irányítani.
A köztisztviselők bérét úgy emelik, hogy egytizedüket elbocsátják, a maradók pedig elvesztik a pótlékaikat. Hasonló történt a pedagógusokkal. Az egészségügynek szánt extra 100 milliárd forintnak legfeljebb a 40 százaléka megy majd béremelésre. A többit az intézményrendszer újabb szanálására fordítják. Az ápolóknak ígért 20-30 ezer forintos béremelés nem fogja őket itthon tartani. Akik mégis maradnak, ezután is nyomorogni fognak a fizetésükből.
Valószínűleg az utolsó nagyszabású hétéves uniós költségvetés eltapsolása és szétlopása folyik, mert 2020 után kevesebb európai pénz várható. A politikai ígéretként bedobott, de csak felemásan teljesülő béremelések pedig idővel rádőlhetnek a kormányra. Csak éppen addigra – képletesen – mind ott leszünk az elbontott panelemeletek sittje alatt.
