Az elidegenedésről elmélkedett a falu okos lelkésze, arról hogy mindenki egyfajta gúnyát ölt, s annak megfelelően viselkedik, eljátszva buzgó diákot, kedves férjet, latin szavakat mormoló orvost, és áhítatos hívőt. S politikust, aki valamilyen különös okból leginkább választások előtti időszakban szereti felkeresni nyáját, így mutatván érdeklődést és törődést az aprófalvak lakóinak köznapi élete és problémái iránt – szőtte tovább a beszédet.Ejha, gondoltam magamban, nemcsak okos a falu lelkésze, de bátor is. Néztem körbe, látok-e némi kaján örömöt az arcokon, okoz-e elégtételt a szókimondás egy olyan világban, ahová lassan-lassan visszatér a sugdolózás rég elfeledni óhajtott rituáléja.
Egy másik faluban is jártam a minap, zűrös hely, elég csak kimondani a nevét, polgármesterét máris beazonosítják, s még az is tud róla különös történetet, aki sose látta. Fortélyos félelem igazgat e helyen, meglepve láttam például, hogy a sajtótájékoztatóról nemcsak a tévések készítenek felvételt, hanem a tanyagondnok is, amiből kiviláglott: jól fejlett üldözési mániája lehet itt a hatalomnak. Itt történt, hogy megállítottam egy biciklit toló asszonyt, s azt kérdeztem, szeret-e ebben a sok eseménnyel terhes kis faluban lakni. Teremtett lélek, annyi se volt rajtunk kívül az utcán, az asszony mégis maga elé tette a tenyerét, lopva körbenézett, és suttogva mondta, hogy nem szeret, nagyon nem szeret, ha lehetne, ő is elköltözne a gyerekei meg az unokái után, de sajnos nem lehet, mert a házat, amit a férjével kettecskén építettek, eladni nem tudják. Ki is venné meg, hisz ez egy zűrös hely, ha épp nincs baj, hát csinálnak, bár baj meg van mindig épp elég, úgyhogy csinálni se kell.
A suttogás ragadós, halkan kérdeztem vissza, hogy akkor miért nem választanak másik polgármestert, de erre az asszony még halkabban azt felelte, hogy azért, mert nekik ez jutott, ilyen a világ, úgyse tudnak változtatni semmin. Majd felpattanva a biciklire, két-három méter tekerés után hangosan visszaszólt, s bármilyen meglepő, azt kiabálta oda, hogy a polgármester nagyon jó ember, rendet tart, mindenki szereti, nem is kell nála jobb. Ezt furcsálltam, aztán körbenéztem, először kandi, majd igazi kamerákat keresve, de nem találtam egyet sem. Ebből arra következtettem, hogy itt nemcsak a falnak, de tán még a mézfűbokornak is füle van, majd arra gondoltam, elkelne ide is egy bátor lelkész, máskülönben végképp eluralkodik a settenkedve suttogás.
