Seszták Miklós nemzeti eladósítási miniszter (ő az a honatya, aki civilben meglehetős aktivitást mutatott gyanús, kurtán-furcsán eltűnő cégek alapításában) szerint ők már minden olyan információt megosztottak a közvéleménnyel az évszázad legdrágább (és egyre inkább úgy tűnik: a legmegmagyarázhatatlanabb) beruházásáról, amely nem sérti a közérdeket.
Na jó, rajtunk ne múljon, csemegézzünk akkor ezekből a nem közérdeksértő tudnivalókból. A Seszták által hivatkozott anyagokból az derül ki, hogy a tervezett két új paksi blokk francia lesz, esetleg koreai vagy orosz – de a legjobb megoldást mindenképpen nemzetközi tenderen választják majd ki. Sajnos a Duna már a jelenlegi négy reaktor hűtésével sem tud megbirkózni, ezért a bővítéshez két hűtőtornyot kell építeni vagy esetleg egy vízlépcsőt. A kiegészítő beruházások 20-30 százalékkal növelik majd meg a beruházás árát, és nagyjából ekkora lesz az eredeti tervhez képest a költségtúllépés is. Jelentős munkahelyteremtő hatással nem kell számolni, és a projekt a gazdaságot sem fogja élénkíteni, mert alig akad pár tucat magyar cég, amelyik be tudna kapcsolódni a kivi telezésbe.
Miniszter úr, köszönjük a tájékoztatást. Szerintünk ugyanakkor hiányzik pár apróság: az például, hogy mekkora lesz a bővítés végső számlája, mikorra térül meg, pontosan mennyibe kell kerülnie ahhoz az áramnak, hogy egyáltalán megtérülésről beszélhessünk, eladható lesz-e a termék azon az áron a magyar vagy a nemzetközi piacon? Mi ugyan nem tudunk a kormány fejével gondolkozni, de úgy sejtjük, hogy a közérdeket kifejezetten az szolgálná, ha ezekről is beszélnének.
