Segítünk

Ez a pénz – ha már – megannyi helyre mehetne, amely a közjót szolgálja: lélegeztetőgépre, felzárkóztatásra, oktatásra, egészségügyre, devizahiteles-mentésre, nyugdíjra stb. De nem oda megy. Jobbára barátokhoz megy. És elmegy még állampapírokra. Luxusingatlanokra. Magányügyekre. Mikre? Magányügyekre.

– Te, jó bari, írnál nekem egy tanulmányt arról, hogy Nők a vezetésben: A szubszaharai Afrika új hatalmi aspirációja?

– Óh, hogyne, ha ezzel is a közjót szolgálhatom!

Nem azt szolgálja. Mi több: aki azt mondja, hogy ez a kábé 260 milliárd forint a közjót szolgálja, azt vagy elvitték az ufók, vagy hazudik.

Ufómátrixban élni: fura dolog. Hazudni jaj, de csúnya dolog. Nyereségvágyból elkövetetten hazudni pláne. Kollektíve titkolózni róla: no pláne. Funkcionális analfabétaként nyilatkozni róla: ezt már fokozni sem lehet. Hogy Németh Szilárdnak, bruhaha, nincs okostelefonja, csak nettó cinizmus, ellenben lefedi azt a kommunikációs panelt, amelynek részeként a büszke járású Kövér László makacs szőnyegfixírozással hallgat, Harrach Péter pedig úgy dörmög, mint egy bájos medve.

Rendesek vagyunk, segítünk, mit kellene mondani.

Azt, hogy most le kell mondani.