A miskolci elkerülőt véletlenül díjasították, Tarlós István pedig elérte, hogy a Megyeri hidat kiemeljék a díjzónából. Effélére készül Szombathelyen a Tarlósnál súlytalanabb Hende Csaba is, mert várakozásával és ígéreteivel ellentétben a 86-os utat is díjasították. Ha bejön neki a kijárás, jelentkezik majd Székesfehérvár, hogy mentesítse a város határában sarcolt útját. És lehet, hogy a végén Debrecenben is felmerül valami korrekciós lehetőség.
Apropó, korrekció. A díjasítás felülvizsgálatát ígérő Fónagy János fejlesztési államtitkár – aki a gyurcsányi elnyomásban krokodilkönnyeket hullatott a vasúti szárnyvonalakért – egy hónapja még úgy érvelt (oppardon: azt hazudta), hogy az agglomeráció egységesen támogatja a matricázást. A botrányos bevezetés ismeretében mondhatjuk: az őrült matricázást, mert a türelmi rendelet és az idióta szolgáltatási díj – 1470 forint – ötlete csak valami bomlott agyban foganhatott meg.
Vannak egyébként olyan jogérzékeny állampolgárok, akik fölvetették, hogy a kormány a megyei matricával – ami többünknek jobban megéri, mint havi vagy éves díjat fizetni, mégse tudták normálisan elmagyarázni – nem adót vetett ki, hanem szolgáltatást fizettet meg, amit azonban nem tudunk teljes körűen igénybe venni. Ezzel sérti alkotmányos jogainkat. Ha ugyanis rendelkezem megyei matricával, miért kell lehajtanom a megyehatár előtt, miért nem mehetek el a megyehatárig, ha kifizettem a szolgáltatás díját? – kérdezte egyik olvasónk. – Tehetek én arról, hogy ott nincs lehajtó? Miért írják elő, hogy a szomszédos megyére is érvényes matricával kell rendelkezzem, mert csak ott van? Ez joggal való visszaélés.
Ami egyáltalán nem idegen a NER szellemiségétől. Ez jellemezte a titoktartással dúsított földügyeket, ezzel takarták be a trafikújraosztás körüli szélhámosságokat, és úgy általában, előszeretettel alkalmazzák a pályázatbizniszben. A kacifántos nyelven fogalmazó háttérgárda miért pont a milliárdos útdíjügyektől tartaná távol magát?
