Angliának, mint Lord Palmerston brit miniszterelnök mondta egykor, nincsenek örök barátai, illetve ellenségei, csupán érdekei vannak. Nyilván ezek szerint mondták fel az atompartnerséget.
Tény, hogy a briteknek nem kínált finanszírozással összekapcsolt atomerőmű-építési csomagot a Roszatom (legalábbis nincs róla nyilvános információ), de ha ezen múlna, akkor biztosan kínálna. Eddig azonban nem is a pénz előteremtése, hanem a megtérülést biztosító üzleti modell megtalálása jelentette a problémát: még a legolcsóbb reaktor – amelyet jelenleg a francia EDF kínál – is kétszer annyiért tudná az áramot előállítani, mint amennyiért a termék a brit energiapiacon megvehető.
Ugyanakkor, mivel Nagy-Britannia nem a miniszterelnök magánalkuival, hanem nemzetközi tendereken szokott atomerőművet vásárolni, nyilván jelentős érvek szólnának amellett, hogy valódi verseny alakuljon ki, és az orosz állami atomipar is ott legyen a potenciális pályázók között.
A szigetországban húsz éve nem épült új reaktor, a régiek felét a következő évtizedben le kell állítani, vagyis ott tényleg sürget az idő. A kormány ezért mostanában szabályosan körüludvarolja a lehetséges beruházókat.
Hogy ezek után mi lehetett az a megfontolás, amely mégis a Roszatom kigolyózása mellett szólt, arra inkább csak következtethetünk: a nemzetközi szerződéseket felrúgó Oroszország maga tette kétségessé politikai és üzleti megbízhatóságát, atomerőművet pedig csak hosszú távon kiszámítható partnerrel szeretnek építeni a nyugati kultúrkörben.
London látszólag sokkal többet kockáztat a lépéssel, mint amennyit mi veszíthetnénk: ha egy haragszomrád nyomán az összes orosz tőke hirtelen távozna a brit fővárosból, abba alighanem az egész ottani gazdaság belesápadna. Ezt azonban még mindig kisebb veszélynek látják arrafelé, mint egy nukleáris kalandot.
Mi itt a keleti végeken nem vagyunk ennyire aggályosak: örök barátaink nekünk sincsenek (ellenségekből valamivel jobban állunk), ám az aktuális vezéreink politikai motivációi mindig többet nyomnak a latban holmi nemzeti vagy európai érdekeknél – az értékekről nem is beszélve.
