Rózsaszín betonkeverő

Ez nem az öltözködésről szól, hanem az identitásról. Még rosszabb, hogy egy kislány nem lehet okos sem. Nincs egyetlen normális és okos kislányt ábrázoló rajzfilm vagy mesehős sem, mert aki mégis gógyisabb, az inkább csodabogár vagy cikis, nem lehet felnézni rá. Kivétel Hermione a Harry Potter-sorozatból, de csak félig, mert a filmben ő is csodaszép, enélkül nem lehet példakép.

Ha bemegyünk egy játékboltba, a kislányok az alábbiakból választhatnak (a készségfejlesztőket ide nem értve): förtelmes rózsaszín mosógép, konyha, vasaló, baba, babakocsi. Az egyetlen, ami nem rózsaszín, az orvosi szett, az univerzális piros esetenként felülírja. Már a legóban is vannak kisfiús és kislányos verziók: míg a fiúk várat, tűzoltóállomást és repülőt építhetnek, a lányok kertet és konyhát.

De a másik oldalról sincs átjárás. A főzés igazán férfias dolog, de a kisfiúk nem tudnak főzőcskéset játszani – csak ha otthon kirámolják a szekrényt –, mert a játékboltban minden ilyesmi rózsaszín. A kisfiúk nem tudják eljátszani, hogy gondoskodnak a kistesójukról, és turmixolnak, babaruhát mosnak, mert ciki olyan játékkal játszani, amely kirívóan egy másik szerepkörre van ráerőltetve.

Felneveljük a gyerekeinket, és szép lassan betereljük őket ugyanabba a ketrecbe, amelyből mi sem tudunk kikecmeregni. Aztán megyünk a Hősök terére elégetni a melltartónkat, mert mi lázadunk. És csodálkozunk, hogy alapvetően idegesítő a hisztink, mert a társadalom még nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy átértékelje a betokosodott szerepeket, amelyeket voltaképpen mi tolunk rá a társadalom leendő felelős tagjaira. Kár izgulni, a nők mindig fognak gyereket szülni, és szeretni fogják a férfiakat. De nem lehetne minden más kicsit könnyebb? Éljenek a rózsaszín betonkeverők!