Orbán Viktort felháborította, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága az emberi jogok európai egyezményével ellentétesnek ítélte a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés hazai szabályozását. Orbán kommentárjaival ellentétben azonban nem azt mondta ki a bíróság, hogy senki sem tartható haláláig rács mögött. Csak azt, hogy 20-30 vagy akárhány évente felül kell vizsgálni, indokolt-e még börtönben tartani az elítéltet. A bíró minden további nélkül dönthet úgy, hogy még igen.
Orbán pár nappal később már odáig ment, hogy a halálbüntetés visszaállítását sem tartotta ördögtől valónak. Tiltja az unió, pedig ez is megérne egy misét, mondta múlt pénteken a közrádió 180 perc című műsorában, s közben azt ecsetelte, hogy a szigorú büntetéseknek, így az unió által kifogásolt ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztésnek igenis van visszatartó ereje, és a halálbüntetésnek is lenne.
Két történetet szoktak elmesélni a sokat látott jogászok ez ügyben a jogi karokon. Egy betörő esetét, akit tetten ért a lakás tulajdonosa, ezért leült a földre, és a tarkóján összekulcsolt kézzel megvárta a rendőrséget. Így csak betörés kísérletéért ítélhették el, míg ha mondjuk félrelöki a tulajdonost, és elmenekül, rablásért évekkel többet kaphatott volna. Ebből az esetből kiindulva a miniszterelnöknek igaza van. Más kérdés, hogy a bűnözők zöme nem ismeri ennyire a Btk.-t. Ezért is fordulhatott elő a jogi egyetemeken gyakran hivatkozott másik eset: amikor Angliában még kötél járt a zseblopásért, a legtöbb zsebtolvajlást a zsebtolvajok akasztásán követték el. Orbánnak e szerint még sincs igaza.
