Úgy vélekedhet: rosszindulat vezérli azokat az orvosokat és szülőket, akik arról nyilatkoznak, milyen kevés pénzt kaptak a számláján amúgy nyolcszázötvenmillió forintos tartalékot parkoltató, s abból évente tetemes kamatra szert tevő alapítványtól, amelynek egy minap megjelent tudósítás szerint immár több mint húsz alkalmazottja van. Emiatt (is) az állampolgárok által befizetett egyszázalékos adóból és egyéb adományokból jelentős összeget emésztenek fel az úgynevezett működési költségek – lefordítva: ennyivel kevesebb jut a rákos gyerekekre.
Rosszindulattal vádolhatja Balogh István a floridai Lee megye önkormányzatát is, amely megerősítette az Index értesüléseit, miszerint az alapítvány vezetője a tulajdonosa egy Fort Myers-i villaháznak, amely nagyjából húszmillió forintot ér az ottani lakáspiacon. Gyermekei élnek itt, s a magyar Gyermekrák Alapítvány amerikai tükörszervezetét, a Children’s Cancer Foundation Inc.-t is erre a címre jegyezték be.
Csupa, csupa rosszindulat minden olyan feltételezés, mely szerint az alapítvány nem a jó gazda gondosságával bánik a rákos gyerekekért aggódó s gyógyításukért adakozni is kész emberek pénzével – évente több százmillió forinttal. Balogh István kapásból perelne be minket, ha ilyesmit állítanánk, ezért nem is állítjuk ezt.
Mindössze azt mondjuk: szívünknek jobban tetsző volna, ha Balogh István egy szerényebb budaligeti házban tengetné mindennapjait, amelynek teraszán nem áll elrettentésül egy játék fegyvert tartó életnagyságú bábu. Olyan sajtótájékoztatókon szeretnénk őt látni, ahol nem az újságírók fejét üvölti le, mondván, azok valótlanságokat állítanak, hanem arról beszélne tényszerűen, adatokkal alátámasztva, hogyan tesz éjt nappallá a beteg gyerekeket segítve. Egy szerény és empatikus embert szeretnénk látni, akinek elhisszük, hogy szívügye mindaz, amiről beszél. S fel sem merül bennünk, hogy nyugodt lélekkel rábíznánk-e a kutyánkat.
Egy ilyen ember alapítványának szívesen adnánk adónk egy százalékát, mert elhinnénk, hogy pénzünk tényleg jó helyre kerül. Oda, ahová mi magunk is szánjuk.
