Rossz helyen

Márpedig március 1-jétől több olyan támogatási forma kikerült a szociális ellátásokról szóló törvényből, amelyet eddig a helyhatóságok annak tudatába folyósíthattak, hogy az ezzel kapcsolatos kiadásaik legalább nyolcvan-kilencven százalékát az állam megtéríti. A legszegényebb önkormányzatoknak a segélyhez nem is kellett hozzátenniük egyetlen fillér saját forrást sem, mert a köz ponti büdzséből mindent fedeztek.

A kormány viszont úgy döntött, hogy a helyhatóságok egy részét magára hagyja. A hivatalos kommunikáció szerint ezzel a rendszer igazságosabbá és átláthatóbbá válik – mondván, megszűnhetnek a korábban tapasztalt visszaélések –, ráadásul állítólag több pénzt is biztosítanak szociális támogatásokra. Azok a települések azonban, amelyek nagyobb adóbevétellel rendelkeznek, s ezért maguk fizethetik a segélyeket, biztosan nem így élik meg. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének amúgy fideszes elnöke úgy véli, legalább negyven-ötvenmilliárd forintnyi többletkötelezettséget lőcsöltek rájuk.

A hátrányos helyzetben levő községeknek kétségkívül megígérték, hogy biztosítanak egy harmincmilliárdot meghaladó keretet a különféle segélyek finanszírozására, ám egyelőre úgy tűnik, ők óvatosak. Ezt jelzi, hogy a települési támogatásokról szóló új rendeletekben a korábbi jogcímek egy része már nem szerepel. Vagyis: több helyütt megszűnik a lakásfenntartási támogatás, s nem kapnak majd segítséget a közműdíjhátralékkal küszködők sem. A tehetősebb helyhatóságok viszont készek saját forrásból is áldozni, és a városokban a segélyezettek köre talán nem szűkül.

De hogy meddig lehet feszíteni a húrt, azt nem tudni. A hatásköreik és bevételeik nagy részétől megfosztott önkormányzatokra meddig lehet újabb terheket rakni? És az emberekre, akiknek a sorsuk ismét csak azon múlik, hova születtek, vagy épp hol éri őket egy új jogszabály.