A válság kirobbanása óta hol azt halljuk, hogy 1. A Nyugat kizsákmányolta, majd magára hagyta és kiéheztette a görög népet. Ciprasz hős, aki végre nemet mond helyettünk is. 2. Vagy azt, hogy a görögök lusták, az adóelkerülés és korrupció világbajnokai. Az egyik szerint meg kell szabadulni a görögöktől, menjenek! Legyen Grexit, de be kell vasalni rajtuk az adósságokat. A másik szerint a Nyugat, főleg a német bankok kerestek már eleget a görög népen, mondjanak le a pénzükről. És a németek a megszálláskor is kirabolták Hellászt. Kié az erkölcsileg megfelelő magasság?
Görögország nehéz sorsú állam. Rengeteg szenvedés, tömeges elűzetés, lakosságcserék, a kulturális, szellemi központok elvesztése volt osztályrészük. Ehhez képest magára találásuk, nemzetépítési sikereik, politikai újraszerveződésük mérlege pozitív. Ám a görög politika másfél századon át politikai dinasztiák játékszere volt, a polgári mentalitás olyan, amilyen, az oszmán birodalomból származik, történelmük utolsó száz éve forradalmak, puccsok és államcsődök mozaikja.
Hogy a görög lakosság ezt az államot nem tartja magáénak, hogy az adóelkerülés össztársadalmi jelenség: szinte természetes. A legnagyobb adóelkerülők a leggazdagabbak. Az állam összeomlásának veszélye sok éve növeli a görögök megalázottságát. Kritizálják őket a hitelező államokban, ezt elfogadni nehéz. A szegényeknek kellene követniük a gazdagok utasításait, hogy spórolják meg a pénzt, amit majd nekik (hitelezőknek) visszafizetnek. Ez a stratégia bevált Portugáliában, Spanyolországban, Cipruson is. Ott talpra álltak, de ez Görögországban látványosan nem megy. A görögök úrrá lettek már nehezebb helyzeteken is, most azonban nagy nemzeti szembenézés és társadalmi önvizsgálat nélkül aligha sikerülhet talpra állniuk.
