Ahhoz képest, amit mások elszenvednek, az, ahogy mi itt élünk, maga a paradicsom. Béke van, még ha sokan úgy is érzik, hogy lehetetlen állapotok veszik körül.
Eközben azonban szétlőtt donyecki ház, összerombolt gázai kórház csak a tegnapi híradóban. Gyerekhalottak itt, fekete zsákokban hurcolt holttestek amott. A világ annyira összeszűkült, hogy azonos időben – real time – kapjuk a napi sokkot. Az emberiség naponta kockázza el esélyét a globális jólétre.
Itt van első helyen a gázai háború. A már eddig ezernél több halottat követelő konfliktus azért tört ki, olvasom, mert a Gázát uraló Hamasz elvesztette fő szövetségeseit az arab világban, és a világsajtó érdeklődése is másfelé fordult. A lakosság eközben elégedetlenkedett, nem hitt luxusban élő vezéreinek. A Hamasz létoka az ígéret, hogy majd egyszer elsöpri Izraelt, s a palesztinai arabok iszlám államban élhetnek boldogan. A tartós, „rossz béke” uralmuk összeomlásával fenyegette őket. Pedig a Hamasz a fegyvernyugvást arra használta, hogy készüljenek a szent – azaz jó – háborúra. Rakétákat gyártottak, alagutakat ástak, hogy azokon át szivárogjanak be Izraelbe, hogy kommandósaik ott gyilkolhassanak. A Hamasz békéjének minden perce a háborúra való készülődésről szólt.
