Az MSZP boltzárral kapcsolatos aláírásgyűjtéséről a japán katona, Onoda Hiroo jutott az eszembe, aki 1974-ig „harcolt” a Fülöp-szigeteki dzsungelben, mert nem tudta, hogy 1945-ben véget ért a második világháború. Onodáért végül saját parancsnokának kellett elutaznia, mert a gerillaharcra kiképzett közlegény nem hitte el a mendemondákat.
A szocialisták, akik láthatóan nem készültek B tervvel, először úgy érveltek, azért indokolt az aláírásgyűjtés, mert nem lehet hinni a Fidesznek, majd kitalálnak még valamit. Orbánék aztán megszavazták a boltzár visszavonását, az üzletek kinyitottak. Okafogyottá vált az aláírásgyűjtés (ami persze még a földkérdésre és a vezetők bérplafonjára is vonatkozna), de az MSZP nem akarja elengedni az ügyet. Nyakó István és Lukács Zoltán – akiket a hősi időkben a kopaszok akadályoztak meg a stemplizésben, de a nyilvánosság mellettük állt – most már azért küzdenek, hogy a dolgozók ne 50, hanem 100 százalékot kapjanak vasárnaponként. Vasárnap a Tesco különben 300 százalékot fizetett az eladóknak, de egy hét múlva már csak 50 százalékos bérpótlékot ad azoknak, akik vállalják a munkát. Ezt egy eladó mesélte vasárnap este, amikor friss kiflit vásároltam a gyerekeknek hétfő reggelre. Sunnyogva mentem a boltba, nehogy meglássanak az ismerőseim hat kis kiflivel a kezemben. Erre kellett nekem a vasárnap? Egyáltalán nem úgy éltem meg az újranyitást, hogy az a szabadságvágyam diadala. A lelkem mélyén – noha egy éve nem értettem vele egyet – elfogadtam, hogy bezártak az üzletek. Most, hogy Orbán megengedte a kinyitást, már nem olyan magától értetődő ez az egész.
Zárva voltak, most kinyitnak, ezt lehet elmondani az elmúlt egy év kifli-, babasampon- és fűszegélynyíródamil-mentes vasárnapjairól. Nem ezen állt vagy bukott az ország sorsa, érthetetlen, hogy a fideszes forradalmárok ezt is szabályozni akarták. A sokaságot az dühítette a legjobban, hogy csak azért is zárták be az üzleteket. Ami valóban okozott kellemetlenségeket, de Veres András püspöknek abban igaza volt, hogy – emiatt – nem halt éhen senki. Utólag azt az elkeseredett küzdelmet is nehéz megmagyarázni (Gabi néni, a kopaszok és Erdősiné sunyi beszervezésével együtt), ami a zárva tartási hajcihőt végigkísérte.
