galéria megtekintése

Bajnai pártjában Szigetvári a gebines

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 24. számában
jelent meg.


N. Kósa Judit
Népszabadság

Volt egy pillanat, még 2012. október 23-án, amikor el lehetett hinni, hogy sikerül. A korábbi miniszterelnök, az a halk szavú, szelíden határozott ember, aki még a világgazdasági válság ellen is sikerrel vette fel a kesztyűt, felállt a színpadra több tízezer tüntető elé, és rekedtre kiabálva magát megígérte, hogy harcolni fog, mert le akarja győzni Orbán Viktort. Akkor és ott el lehetett hinni, hogy tehát most ez lesz. Baloldali egység, alkalmas vezető, a rémálomnak pedig vége szakad.

Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Azt viszont megjósolni is lehetetlen, mikorra heveri ki az Orbánba beletörődni képtelen, a demokrácia iránt elkötelezett választói réteg mindazt, ami ezután következett. Hiszen rémült, hitetlenkedő tekintetük előtt ástak a NER felszámolására hivatott erők egy oltári mély gödröt, aztán szép sorban beleugráltak, esetleg – no pláne – belelökdösték egymást.

 

Nem sorolom, végignézték önök is, a végeredmény pedig önmagáért beszél: egy felállt és két töredék frakció a parlamentben, egy minden korábbinál magabiztosabb kétharmad, valamint a politizáló közéletet maga alá gyűrő, tetszhalállal felérő apátia.

Hogy a katasztrofális összeomláshoz vezető úton Bajnai Gordon csak ártatlan áldozat lett volna, az poétikus túlzás. Hibákat ő is szép számmal elkövetett, hiszen nem építkezett elég szilárd alapra, nem mindig jó helyen kereste a potenciális szövetségeseket, és legfőképp idő előtt megadóan föltette a kezét. Viszont hogy átfogó programot alkotni egy politikai párt esetében nem úri huncutság, sőt ezt a vérrel-verejtékkel végigrobotolt kampány során következetesen képviselni sem holmi hóbort, azt éppen az európai parlamenti választás eredménye mutatta meg. A Budapesten elért jó eredmény fényesen visszaigazolta, hogy a választópolgár még mindig nem puszta zsiger, ösztön és zseb, igenis vannak számosan, akik a fejük után szavaznak.

Az, hogy Bajnai Gordon épp akkor hagyja faképnél a saját pártját (politikai marketingül: vonul háttérbe), amikor ez a sikerféle eredmény megerősíthetné a választott utat, és az ő közéleti súlyával képviselve megfelelő pozíciót biztosítana az önkormányzati választást megelőző alkukban, egyrészről tökéletesen érthető döntés. Ember legyen a talpán, akinek az elmúlt másfél évvel a háta mögött nem a menekülés lenne a legfőbb vágya, el, ebből az egészből el, édes istenem, csak foglalkozhassam végre valami olyasmivel, aminek értelme is van.

De a lépés nagyon kockázatos is egyben: a kerthelyiségszférában talán működőképes a „Walter István vendéglője, vezeti Rezács József” formula, de az már fölöttébb kérdéses, hogyan reagál a választópolgár, ha azt látja, hogy Bajnai Gordon pártjában Szigetvári Viktor a gebines.

Az elmúlt másfél évben az Együtt nélkülözhetetlenné vált a demokratikus oldalon. Ez a párt vette a leginkább komolyan, hogy a voksvadászat intellektuális teljesítményt is követel; ez a formáció mutatta fel a legtöbb kapcsolódási pontot a potenciális szövetségeseknek és a szavazni habozóknak is; ennek a közösségnek volt a legszélesebb kör számára elfogadható, miniszterelnök-jelöltként is felmutatható vezetője. És most kezdődik az egész elölről.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.