Nem sorolom, végignézték önök is, a végeredmény pedig önmagáért beszél: egy felállt és két töredék frakció a parlamentben, egy minden korábbinál magabiztosabb kétharmad, valamint a politizáló közéletet maga alá gyűrő, tetszhalállal felérő apátia.
Hogy a katasztrofális összeomláshoz vezető úton Bajnai Gordon csak ártatlan áldozat lett volna, az poétikus túlzás. Hibákat ő is szép számmal elkövetett, hiszen nem építkezett elég szilárd alapra, nem mindig jó helyen kereste a potenciális szövetségeseket, és legfőképp idő előtt megadóan föltette a kezét. Viszont hogy átfogó programot alkotni egy politikai párt esetében nem úri huncutság, sőt ezt a vérrel-verejtékkel végigrobotolt kampány során következetesen képviselni sem holmi hóbort, azt éppen az európai parlamenti választás eredménye mutatta meg. A Budapesten elért jó eredmény fényesen visszaigazolta, hogy a választópolgár még mindig nem puszta zsiger, ösztön és zseb, igenis vannak számosan, akik a fejük után szavaznak.
Az, hogy Bajnai Gordon épp akkor hagyja faképnél a saját pártját (politikai marketingül: vonul háttérbe), amikor ez a sikerféle eredmény megerősíthetné a választott utat, és az ő közéleti súlyával képviselve megfelelő pozíciót biztosítana az önkormányzati választást megelőző alkukban, egyrészről tökéletesen érthető döntés. Ember legyen a talpán, akinek az elmúlt másfél évvel a háta mögött nem a menekülés lenne a legfőbb vágya, el, ebből az egészből el, édes istenem, csak foglalkozhassam végre valami olyasmivel, aminek értelme is van.
De a lépés nagyon kockázatos is egyben: a kerthelyiségszférában talán működőképes a „Walter István vendéglője, vezeti Rezács József” formula, de az már fölöttébb kérdéses, hogyan reagál a választópolgár, ha azt látja, hogy Bajnai Gordon pártjában Szigetvári Viktor a gebines.
Az elmúlt másfél évben az Együtt nélkülözhetetlenné vált a demokratikus oldalon. Ez a párt vette a leginkább komolyan, hogy a voksvadászat intellektuális teljesítményt is követel; ez a formáció mutatta fel a legtöbb kapcsolódási pontot a potenciális szövetségeseknek és a szavazni habozóknak is; ennek a közösségnek volt a legszélesebb kör számára elfogadható, miniszterelnök-jelöltként is felmutatható vezetője. És most kezdődik az egész elölről.
