Mifelénk ha falunap van, az rendszerint prózai dolgokat jelent. Felállítják a céllövöldét, ahol az összes helyi vadász sorban áll, és egymást túllicitálva szidja a pénzéhes mutatványost, amiért elállítgatta a légpuskákat. Így még az se találja el a két hurkapálcára kipöckölt kancsal műanyag babát, aki amúgy röptében sorozza a szalonkát a kora tavaszi égbolton.
Az asszonyok előveszik a legrózsaszínűbb műselyem blúzukat, s hozzá abszolút nem illő brossokkal meg gyöngysorokkal dobják fel a toalettet. Vesznek aztán mindenik unokának egy tükrös mézeskalács szívet, meg a biztonság kedvéért maguknak még egy vállalhatatlan színű műanyag gyöngysort.
Az állatorvos berúg, s ebben organikusan követi őt a fél képviselő-testület. Este érkezik valamelyik leharcolt popsztár vagy nótaénekes, és a focipályán felállított alkalmi színpadon hamisan lenyom fél tucat közkedvelt slágert, aminek refrénjét a délelőtti válltömött blúzt immár neonfényű szabadidőruhára cserélő asszonyok egymást átkarolva, mély átéléssel éneklik. Ha a lacipecsenyések elég pénzt dobnak össze, van tűzijáték, ha nem, akkor a szilveszterkor kimentett petárdák maradékát használja a lelkes ifjúság.