Idilli hely a bajorországi Schmarnzell. A kis falu arról lett híres, hogy a 43 lakosra harminc afrikai menekült jut. Ilyen magas külföldi arányt egyetlen más német település sem tud felmutatni. A helyiek és az egykori kaszárnyában elhelyezett migránsok között sok kapcsolat nincs, inkább egymás mellett, mint együtt élnek. Viszont senki sem gyújtogat, ahogy azt főleg a keleti tartományokban gyakran megteszik a menekültszállásokkal.
Korábban a menekültek elsősorban a könnyű felszívódás lehetőségét biztosító Nagy-Britanniába vágytak. Ma Németországba. A budapesti Keleti pályaudvar előtt ragadtak is Németországot éltették, miközben Angela Merkel kancellár nevét skandálták. Hogy eljutnak-e Németországba, azt nehéz megjósolni. Az itthoni állapotok ugyanis egyre kaotikusabbak.
Pedig elgondolkodtató a német „sikersztori”. Az, hogy a szövetségi köztársaság a szörnyű XX. századi történelmi múltjával ilyen vonzó tud lenni. A mai Németországnak van kisugárzása, „szexepilje”, amihez gazdasági ereje, a civil társadalom kiépítettsége és kultúrája egyaránt hozzájárul. Az integráció ott is messze van a tökéletestől, de arabokat, törököket, görögöket, olaszokat, oroszokat, köztük sok zsidót, délszlávokat az elmúlt évtizedekben nagy számban fogadtak. Tegyük hozzá, elsősorban az egykori NSZK területén, ahol az emberek hozzászoktak a különböző bőrszínű, etnikumú és vallású emberekkel való együttéléshez. Az a polgári lét része.
