Az írás a Népszabadság
2014. 06. 14. számában
jelent meg.
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) alapítói a Kádár-rendszerrel kollaboráló metodista egyházból váltak ki a hetvenes években. Ebből jól látszik: Iványi Gáborral és társaival a pártállam idején is csak a baj volt.
A lelkészek utcára kerültek, bírósági eljárások indultak ellenük, de ők nem fértek a bőrükbe.
Lázadoztak tovább, ahelyett hogy harmonikusan együttműködtek volna a hatalommal. Ahogyan az okosok teszik.
Végül a mindenható Állami Egyházügyi Hivatal is belátta, hogy gyógyíthatatlan renitensekkel van dolga, és 1981-ben elismert felekezetté nyilvánította a testvérközösséget.
Telt-múlt az idő. Beúszott a képbe egy kis rendszerváltás, a MET pedig sorra alapította a hajléktalanokról, szegényekről, elesettekről és rászoruló idősekről gondoskodó intézményeket.
 |
| Konyhás István / Népszabadság |
Iványi Gábor megint fordítva ült a lovon. Úgy vélte, hogy a társadalom szélére sodródott embereknek is jár valami esély.
Nem értette meg a korszellemet, amely pont az ellenkezőjét hirdeti: akinek nincs semmije, az annyit is ér. Ne csodálkozzunk, hogy a Gondviselés jóvoltából uralkodó Fidesznek elfogyott a türelme. A kétharmados parlament 2011 nyarán megfosztotta egyházi rangjától a MET-et, amely hivatalos bejegyzésének harmincadik évfordulóját már körön kívül ünnepelte.
„Legvadabb álmaimban sem gondoltam soha, hogy egyszer majd éppen a Fidesz kormányának munkatársaival szemben kell egyházam legitimitását és munkánk fontosságát, hitelességét bizonyítanom” – írta akkoriban Kövér László házelnöknek Iványi Gábor.
A Semjén Zsolt által kodifikációs remekműnek minősített egyházi törvényt a kormány kénytelen volt néhányszor átdolgozni, már csak azért is, mert a jogszabályt az Alkotmánybíróság kétszer elkaszálta.
A törvény miatt a strasbourgi emberi jogi bíróság is keményen elmarasztalta a magyar jogalkotást, a lényeg azonban nem változott: Iványi Gábornak máig bizonygatnia kell, hogy közössége méltó a „bevett egyház” státuszra.
A minap például a parlament igazságügyi bizottságában számoltatták be arról, hogy a MET a „közösségi célok érdekében” ténykedik. Az országházi teremben alig néhány képviselő lézengett. A többieket távol tartotta a közöny, de az is lehet, hogy a szégyen.
A MET előzőleg több mint tízezer, névvel és címmel ellátott aláírást gyűjtött össze, hogy igazolja, rendelkezik a törvényben megkövetelt taglétszámmal. A közösség mindenféle papírokat nyújtott be (alapszabály, hitelvek), az Alkotmányvédelmi Hivatal megvizsgálta, hogy a szervezet nemje lent-e nemzetbiztonsági kockázatot. Csakhogy az egyházi elismeréshez a parlamenti kétharmad jóváhagyására is szükség van. Ellenkező esetben kezdődhet minden elölről.
Iványi Gábor tanulhatna végre a két, rendesen viselkedő bölcs püspöktől, a katolikustól, illetve a reformátustól, akik Orbán Viktor jelenlétében oly szépenmegáldották a felcsúti stadiont. De nem: ő inkább a Szabadság térre megy, hogy tiltakozzon a történelemhamisító megszállási emlékmű ellen.
Ehhez már tényleg nincs mit hozzátenni. Talán csak egyetlen szót: köszönjük.
