Az írás a Népszabadság
2014. 09. 12. számában
jelent meg.
„...ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független”
- Illyés Gyula
Mint maffiózó nehézfiúk bűnbarlangjába egy akciójelenetben, pont úgy szállt ki a rendőrség a minap az Ökotárs Alapítványhoz egy pénzügyi visszaélés esetleges gyanúja miatt.
Hogy volt-e pénzügyi visszaélés, vagy sem, hogy egyáltalán van-e bármilyen kompetenciája a magyar államnak a norvég állam által adományozott pénzek tekintetében, az ennek az írásnak nem tárgya.
Minthogy teljesen érdektelen is a rendőrségi attak szempontjából.
 |
A kommandóakció, amelynek során a Lázár János szerint kormányellenes civil szervezetekkel kapcsolatos papírokat is begyűjtötték a Szerb utcai irodában – ha már ugye ott jártak, ne távozzanak üres kézzel –, nem erről szólt. Ez az állami performansz kizárólag a civil szféra, a nem kormányzati szervek megfélemlítéséről szólt primer módon, másodlagosan pedig arról, hogy széles spektrumban jelezze: ha kekeckedsz a hatalommal, tudjad, az erő velünk van.
Az nem kérdés, hogy mint ilyen, végtelenül visszataszító és elszomorító volt az eljárás.
Az sem kérdés, hogy erre csak egy válasz van: nem kell félni, úgy kell viselkedni a lehetőségig – miként ezt már nehezebb időkben, a Kádár-diktatúrában a Demokratikus Ellenzék is tette –, mintha normális világban élnénk; minden megalkuvás, finom visszahúzódás az elrettentő akció céljait igazolja.
A kérdés az, hogy a Fidesz, miután szisztematikusan lerombolta a jogállamot, felépíti-e a rendőrállamot. Egy olyan putyini világot, amelyben különböző államhatalmi eszközökkel mindazokat megfélemlítik és/vagy ellehetetlenítik, akik potenciális veszélyt jelentenek a „fényes tekintetű pártvezetésre” (hogy Kövér Lászlóval szóljunk).
Ma még – bár mint a kormányfőtől tudjuk: „bármi megtörténhet” – erre a válasz: nem. Még akkor is nemleges a válasz, ha nyilvánvaló, hogy kormányzati részről – mint a közismert viccben – „volna rá igény”.
Azonban ahhoz, hogy ez a „nem” a lehető legerősebbé váljon a mostani rendőrségi akció után, érdemes megerősítenünk magunkban bizonyos dolgokat.
A jelenlegi hatalmat akkor van remény elküldeni, ha civilek és a demokratikus politikai pártok egyaránt mindent megtesznek azért, hogy a társadalom ne konszolidálódjon a Fidesz-világba, ha civilek és a demokratikus politikai pártok egyaránt mindent megtesznek azért, hogy a hatalom arrogáns támadásait következetesen visszautasítsák, és végezzék meggyőződésük szerinti feladatukat. Rendkívül nehéz persze ez egy olyan országban, ahol az igencsak Fidesz-közeli főügyész a kormányfővel egy páholyban nézi a magyar foci aktuális megszégyenülését, a független bíróság elnöknője pedig megjelenik a kötcsei pikniken, meghallgatva a miniszterelnök övéinek szóló világmagyarázatát. Azonban nincs más út.
A magyar kormány rendre úgy viselkedik, mintha hazánk nem lenne az Európai Unió tagja. Mi, magyar állampolgárok azonban nem feledhetjük: végtelen szerencsénkre egyúttal az Európai Unió állampolgárai is vagyunk.
Viselkedjünk ekként. Nem tudhatjuk, hogy holnap ki kerül a NER célkeresztjébe.
Egyet tudhatunk: a putyini modell nem telepíthető ide. Ha következetesen mindenki végzi a dolgát, ha minden olyan esetben, amikor valakit „betámadnak” aránytalanul és/vagy jogsértő módon, minél szélesebb körben szolidaritásunkat fejezzük ki, akkor a rendőrállami attitűd bumerángként hull vissza a kormányzatra, széles körben visszatetszést keltve.
Nehéz pálya, de az egyedüli pálya. S persze teljesen nonszensz, hogy Orbán & co jóvoltából nem élhetünk úgy, ahogy élhetnénk: mint egy normális nyugat-európai ország polgárai.
Volna azonban itt még valami: Lázár miniszter szerint az a fő baj az Ökotárssal, hogy az alapítvány elsősorban a saját kedvezményezetti körének osztotta a pénzt, kvázi a haveroknak. Ha – a feltételezés szintjén maradva – ez így van, több mint nem helyes.
A kérdés csak az, hogy milyen erkölcsi alapon teszi ezt szóvá az Orbán-kabinet tagja. Annak a kormánynak a tagja, amelyik 500 milliót adott a szociális ügyekért is felelős minisztérium költségvetéséből a felcsúti fociakadémiának. Annak a kormánynak a tagja, amelyik bármelyik közbeszerzést nemzetbiztonsági vagy egyéb szempontra hivatkozva átláthatatlanná teszi, hogy utána az általa kiválasztottaknak menjen a pénz. Annak a kormánynak a tagja, amelyik egy havernak adja a kaszinókoncessziót és hozzá egy kis adókedvezményt. Annak a kormánynak a tagja, amelyik álciviljeibe önti a milliókat. Annak a kormánynak a tagja, amelyik Orbán földijét, a felcsúti gázszerelőt milliárdossá tette közpénzből.
A sort hosszan lehetne folytatni. Egy biztos: szégyenszemre a jelenlegi magyar kormánynak semminemű erkölcsi alapja nincs ilyesféle feltételezéseket szóvá tenni.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
