Először a jászszentandrásiakhoz megyünk, amiből nekik van, azt nem veszünk máshol. Apa, anya, nagylány áll ott hétről hétre a sárgarépa ízű sárgarépák, a tavasszal csokrostul árult korianderek, zsenge cukkinik és a nyárutón vetett, a földből épp kibukkanó friss kaporszálak mögött. Nem kell bizonygatniuk, hogy „bio" s eszünkbe se jut, hogy kora hajnalban nem a földeken kezdtek, hanem a nagybanin.
A kockás nadrágos bácsihoz indulunk ezután, akinek mintegy jelképéve vált a színes ruhadarab. Maga préseli a magvakat, napraforgót, tökmagot, diót, mindegyikből önt pár cseppet a kézfejünkre, nehogy azt higgyük, a tavalyi megavasodott maradékot hozza ki, hiába magyarázzuk, hogy ilyesmi meg se fordul a fejünkbe. Itt veszünk tigriscsíkos paradicsomot, Esther típusú kék szőlőt, amit persze ő Eszterként jegyez, miért is tenne másként, s olyan kápia paprikát, amin még ott a rászáradt föld. Érintjük utána a mezőnagymihályi kecskesajtost, arca pirospozsgásságára újra és újra rácsodálkozva. Orosz mesékben láttunk ilyen néniket, akiknek bőrén szinte kicsattant az élet, de később Odesszában és Vlagyimírben a valóságban is találkoztunk velük, s bizony, meg kellett állapítanunk: ott is mesebeliek.
Végül a szedres-málnás asszony következik, kis tálkában halmozva ott vannak előtte a mindig frissen szedett, bogyós gyümölcsök.
Kicsit most várnunk kell, harmincas nő van előttünk, fején trendin körbebugyolált színes kendő.
Hosszan válogat.
Ismerhetik egymást, pár szót váltanak, de inkább csak szótagot, azt is valamiért nagyon halkan.
Aztán a fejkendős a suttogásból rendes beszédbe vált át, s az addigi, görnyedt testtartását is kiegyenesíti, mintha épp itt, a málnáskosárkák előtt hozott volna meg egy fontos döntést.
– Mellrákom van – mondja tagoltan, háta mögött hagyva a zavart sutyorgást, kissé körbenézve, mintha a többiekkel is most rendezné a rendezetlent. – Úgyhogy ezekből most sokat veszek, és jövök a jövő héten is – teszi hozzá.
Az asszony bólint, bólintunk mi is, velünk bólint a matyó piac, ahol pár másodperce megállt az élet, majd ment tovább, ahogy mindig is szokott.
