Ezután megpróbálok disztingválni. Rendesnek lenni mégis. Becsületszavamra. A bőröndömet leteszem a sarokba, most még ki sem csomagolok, csak nézelődöm, szokom a helyet, ahol mostantól otthon vagyok; tetszenek itt a fények. Ahogy átfordulnak a plafonból lógó csupasz drótdarabon. Igazán szépen élnek maguk itt. Számlák be vannak fizetve jól?
Látom, sehol egy hazaáruló porcica a dicsőségfalon, a plakettokon és érmeken, az emléklapokon és okleveleken, a kifüggesztett zsidó- és alaptörvényeken, mostantól ezeket is én fogom tisztogatni, és igazán örülök, hogy zökkenőmentesnek néz ki az átadás-átvétel. Viszont nemsoká mégiscsak megkérek valakit, hogy önkéntes jelleggel takarítsa már el a szart a dicsőségfal alól.
Nem is az, hogy büdös van, de hát jómagam a tisztaság híve volnék. Ráadásul ahol ennyi van belőle, ott legkésőbb a második felvonás végén biztosan jön valaki, akinek kenegetni támad kedve. Ez egy ilyen kenegetős helynek tűnik. Az itallapot is átgondolnám még párszor, mert, engedjék meg, ez így nem fényes lokál. Nem sértegetni jöttem, csak elmondani, miért való vagyok ide éppen én. Mert nagyon akarom. Nagyon akarom ezt az egészet, és eddig nagyon rám jár a rúd.
Az életem egy Dopeman-refrén. Az életem egy pultfröccs, a vileda pedig még múltszázadbeli. Az életem egy Truffaut-film: Négyszáz csapás. Egy apokrif Peter Weiss-darab: CS. P. üldöztetése és morális meggyilkolása, ahogy a kiszuglói szociális otthon színjátszói előadják, a derék Yorick házmester úr betanításában.
Most bizonyítani akarok. Állítólag fantasztikus Bloody Maryt keverek, de jól készítem a bélszínes parányt és a rosé kacsamellvicét is, egy múltkori konfitált múltelföldelésemről pedig a hipszter bloggerek is csak szuperholdakban tudtak beszélni. Lopok, csalok, hazudok, aztán megint lopok. Árva vagyok, mint a Batman – ezt is loptam, egy költőtől, ráadásul hazugság, mert csak úgy vagyok árva, mint Vilmos herceg és mint a legjobb barátaim jó része, és mégis, hogy elhitték rögtön.
Fejből tudok pár kormánynévsort, meg Oakeshott-, Marx- és Ákos-dalszöveget, ezekkel elég jól lehet csajozni. Elképesztően modoros vagyok. Vannak példaképeim, de róluk majd később. Elég jó verseket és törvényeket írok. Elég olcsón. Tudom, hol a helyem: ha kell, ütök, de ha kell, csak ülök, és eszem, amit az élet elém tolt. És sosem mondom, hogy elég volt.
Sex & drugs & semjénzsolt.
A szívem a vásárlóké.
