Rendet akarunk-e mindannyian? Persze. Mivel nem érezzük ezt magunk körül, szomjazunk is arra, hogy rendben menjenek a dolgaink. Pártoljuk a rendet, de ettől még nem válunk rendpártivá. Az a szó ugyanis mást jelent. Más rendet és más utat hozzá. Olyat, amely erővel fedi el a társadalom gondjait. Úgy tesz, mintha volna gyorsan ható csodaszer, mintha meg lehetne spórolni a rendrakás kínjait.
Rend akkor van, ha az embereknek van munkájuk, vonzó és kiszámítható életkilátásuk, önmagukat, vagyonukat, jogaikat biztonságban érzik. Ahol nem egyre mélyülő árkok választják el az egymás ellen fordított gazdagot és szegényt, ahol nem félmegyényi területek válnak kilátástalan társadalmi gettókká, ahonnan menekül, aki csak tud, aki meg erre képtelen, az mások szája elől veszi el a falatot. Ahol nem a hatalmat habzsoló és az országot zsákmánynak tekintő vezetőket lát maga fölött az állam polgára. Ahol ez nincs, ott erősödik a rend iránti vágy és sokasodnak az arra gyorsan ható viagrapirulát kínáló pártok.
A Jobbik egyszerűen benyomul azokra a területekre, amelyeket a kormány és a baloldal parlagon hagy. Válaszokat ad azokra a problémákra, amelyekre az emberek megoldást várnak valakitől, de a kormánytól és a baloldaltól nem kapnak. A Jobbik rossz válaszokat ad, de legalább ad. Amíg nincs jó válasz, sokan hajlandók elfogadni tőle a rosszat, mert úgy érzik, hogy ők legalább foglalkoznak a gondjaikkal. A rossz kormányzás és az impotens baloldali politika az, ami a választók tömegeit a Jobbik karjaiba sodorta.
