Nem vagyunk egyedül, rengeteg országban sok millió ember elégedetlen a világ berendezkedésével. A G7 pedig ennek a berendezkedésnek a jelképe: a világ legbefolyásosabb és leggazdagabb országainak vezetői évente összejönnek, hogy elhatározzák, milyen politika tudná a leghatékonyabban megőrizni befolyásukat és gazdagságukat.
Nem csoda, hogy a legalább másfél évtizede tartó, néha erőszakos ellendemonstrációk miatt művészetté vált a helyszín kiválasztása. A mostani találkozót például egy világtól elzárt alpesi kastélyszállóban tartották, ahová a vendégek és az újságírók is csak helikopteren jutottak el. A tüntetőket megbízhatóan távol tartotta a hegy, a járhatatlan rengeteg, no meg az a tizenhétezer katona és rendőr, akiket erre az alkalomra összpontosítottak Garmisch-Partenkirchen környékén. Persze nem a csontsovány etióp pásztorok vagy a kolerától rettegő haiti nyomornegyedek képviselői tiltakoztak a leghangosabban, ők hogy is kerültek volna Bajorországba... De ettől még ne vitassuk el a tiltakozás jogosságát: a világot nyilván be lehetne rendezni igazságosabban is, csak az a baj, hogy rengeteg igazság van. Igaz, a gazdagok és erősek igazsága hatékonyabban érvényesül, mint a szegényeké és gyengéké.
A mostani csúcson képviselt hét országban halmozódott fel az emberiség javainak mintegy kétharmada. A tárgyalóasztalnál kellett volna ülnie az orosz, de még inkább a kínai elnöknek is, csak hát a hetek nem formális szervezet, a mindenkori házigazda dönti el, kit hív meg. A klub íratlan szabályai szerint vitatkozni szabad, asztalt borogatni nem ajánlatos: a tagok legalább a piacgazdaság és a parlamentáris demokrácia alapelveiben egyet kell értsenek. Önmagában se a GDP, se a terület, se a lakosság, se az atomarzenál nem döntő tényező. Ahogyan Angela Merkel most ki is mondta, a G7 elsősorban értékközösség. Jelcin demokrácia felé tapogatózó, gyenge Oroszországát 1997-ben meghívták, az erősödő, de Ukrajnára támadó Putyinét tavaly óta nem. Mit is keresett volna ott, amikor az egyik fő téma az ellene irányuló szankciók fenntartása volt? Gazdasági értelemben Kína már most is megkerülhetetlen – más kérdés, hogy szeretné-e, ha róla szólna a tanácskozás.
