galéria megtekintése

Reményrablás

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 27. számában
jelent meg.


Pető Péter
Népszabadság

Ma vannak olyan iskolák Magyarországon, amelyekben a gyerekek nem tudnak internetezni. Az osztály tagjai nem tudnak például egyszerre videót nézni.

Ennél többet lehetetlen elmondani arról, mi folyik ebben az országban. Igaz, ennek az információnak a birtokában legalább el lehet gondolni, mennyire szeretik a hazájukat azok a kormánytagok, akik 600 millióért adnak dohánybizniszt, amikor van 6 milliárdos ajánlat is. Arról persze nincs szó, hogy a botrány csak az utóbbi öt év ideáljainak műve lenne.

Hiszen például 2002-től 2010-ig baloldali kormányok regnáltak, és nem a fordulat óta vezették ki sürgősséggel a széles sávú internetet a közoktatási intézményekből. Az történt, hogy senki nem fogta fel, a szegénység egyetlen – és sohasem eléggé hatékony – ellenszere nem a lottójátékok számának növelése, hanem az összes erőforrás oktatásba öntése.

 

Itt viszont nem ajánlottak dupla fizetést a csúcstanároknak, hogy az ország legelesettebb régióiban vállaljanak munkát. Nem tettek kísérletet a részben az oly lelkesen ünnepelt szabad iskolaválasztás okozta tőkealapú szegregáció felszámolására. Nem írnak elő magas kvótát elit általános és középiskoláknak, alapítványi és magánsuliknak, hogy az arra fenntartott helyekre sorsolással küldjenek körzetben élő hátrányos helyzetű gyerekeket.

Nem tették mindezt ott, ahol szélsőséges régiós egyenlőtlenségek nyomorítják a társadalmat. Ahol a centrum jóval az uniós átlag felett teljesít, a szerencsétlenebb régiók pedig a közösség sereghajtói közé tartoznak. És akkor mindennek tetejébe 2015-ben megtudjuk, hogy nincs használható internet megannyi iskolában.Máshol meg csak digitális tábla van már. Aztán majd jön a híres társadalomtudós, Lázár János, és bemondja, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér.

Annyit persze, hiszen nyilván az ő, meg az összes remegő szájjal cigányozó és az összes frusztrált fiatalt a radikalizmusa miatt hibáztató gyermeke olyan suliba jár, ahol nincs internet, olykor meg még kréta sem. Ésszel felfoghatatlan, mekkora a hátrány, amit a kulturális tőke nélkül érkező, az internetet nem ismerő gyerek összeszed a centrum óvodától angolt tanuló, iPaddel házi feladatot gyártó ifjaival szemben, akik legkésőbb háromévesen értesülnek arról, hogy Európa startup-fővárosában cseperednek.

Ha nem lenne elég az évtizedek alatt összeszedett, a tönkrevert közoktatással csak fokozott, beláthatatlan differencia, a biztonság kedvéért még szűkítik a hozzáférést a felsőoktatáshoz, az esélyhez, a tudáshoz, így a jövőhöz. Azaz a demokráciához. Mert ezt a rendszert arra találták ki, hogy a benne élők információkat kapnak, értelmeznek, aztán döntéseket hoznak, élnek. Ha pedig nehéz helyzetben vannak, a szisztéma szolidaritása garantálja számukra a hozzáférést az alapvető közszolgáltatásokhoz.

Magyarország jelenleg digitális analfabetizmust, így totális esélytelenséget biztosít azoknak, akik otthon nem szerzik meg az ismereteket. Ez a magyar politika nagy reményrablása. Ne lájkolja senki.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.