Örök titok marad, milyen eredményt ért volna el Váradi András alcsútdobozi juhász, aki elindult az önkormányzati választáson. Örök titok, mert egy rossz reflex, hibás szem, bizonytalan kéz formájában megtestesülő végzet megakadályozta őt abban, hogy felvegye a kesztyűt a hatalommal szemben. A választás kezdete előtt néhány órával halálra gázolta egy nyolcvan év feletti úrvezető.
Hazánk – mondják a hozzáértők – azért tekinthető demokráciának, mert szabad választásokon a már több mint négy éve regnáló hatalom leváltható. A hozzá nem értő meg elkezd gondolkozni azon, mit is jelenthet a szabad választás. Józan ésszel eljuthat arra a következtetésre, hogy számára akkor tekinthető szabadnak a választás, ha minden kockázat nélkül vállalhatja a jelöltséget. Akkor, ha szavazóként megfelelő információk birtokában, a joggyakorláshoz szükséges ismeretekkel felvértezve, részvételi szándéka eldöntésében magára hagyva, választási lehetőségében félelemre okot adó információk nélkül juthat el addig a pillanatig, hogy elkezdje gyűjteni a jelöléshez szükséges támogatásokat, illetve kézbe fogja a szavazólapokat. Ha a hozzá nem értő végiggondolja ennek a választási évnek az eseményeit, rájön arra, hogy mindabból, amit fontosnak tart, semmi nem teljesülhetett.
Miután Váradi András bejelentette, hogy indul Alcsútdobozon a polgármesteri tisztségért, valaki egy kombájnnal letarolta a földjét, több százezer forint kárt okozva. A választás előkészítésének folyamatában a legfontosabb hír, amelyik eljutott minden településre, az volt, hogy kormányzati támogatásra annak a településnek van jó esélye, amelyik olyan polgármestert, olyan önkormányzati testületet választ, aki, illetve amelyik együtt tud működni a kormánnyal. Megfogalmazódott világosabban is: csak a kormánypárti polgármester tud jó eséllyel pénzt hozni a házhoz. Volt min gondolkoznia tehát annak, aki úgy gondolta, ringbe száll akkor is, ha nem tudhatja maga mögött a nagyobbik kormányzó párt támogatását. És persze volt min gondolkozniuk azoknak a választóknak is, akik úgy gondolták, lakóhelyük fejlesztését jó kezekbe kellene helyezni.
Az egyre bonyolultabb választási szabályok megértéséhez a választók meglehetősen kevés segítséget kaptak. A kereskedelmi csatornák száműzése a választási propagandából jó húzás volt, miután a köztelevízió és közrádió jószerével csak a kormány propagandáját sugározta. Az ország lakosainak jelentős része csak az ingyenesen fogható kormánycsatornákon keresztül juthatott hozzá az információkhoz. A pártprogramok vitájának elmaradása, a közszolgálati hírcsatornák kollaborálása, a kampányeljárások „megregulázása” és nem utolsósorban az ellenzék koncepciótlansága, fantáziátlansága miatt a választást az érdektelenség, az unalom vette körül.
