Minket most egyáltalán nem a szokásos Sziget-rekordok érdekelnek – azok menetrendszerűen jönnek minden évben úgyis. Biztos azt hiszik a szervezők, ha nincs rekord, az ember majd úgy érzi, hogy nem is élnek igazán. Mennyit kapott a minden idők legnagyobb Sziget-gázsiját besöprő aranytorkú Robbie Williams, aki Prince-t lökdöste most le a képzeletbeli trónról?
Meddig fokozható még az új csúcs, a 90 ezres telt ház? Hát a leginkább túlértékelt fesztiválpia, a Fény névre hallgató rettenet lehet-e drágább? És a veszteség, ugye, a szokásos, az rekordméretű-e? Meglesz-e a hétmilliomodik vendég? Nem mindegy? Úgyis mindig jön egy még nagyobb, még drágább, még zsúfoltabb, még bukóbb.
A Sziget programjának frissességét is évről évre lehet (és kell) vitatni, a fanyalgást nem büntetik, és valljuk be, a kis demagógmirigyünk is fokozott működésbe lép ilyenkor: hány gyerekét küldhetné el egyhavi fizetéséből Szigetre egy közmunkás, ha egy napijegy 18 ezer forintba kerül? A Sziget nem jóléti ügy, ez kétségtelen – de ha máskor nem, most még az is örülhet, akinek amúgy nem telik ilyesmire.
