Balog Zoltán miniszter a napokban bemutatott a tárca tizenegy államtitkárából kilencet. Csupa boldog ember. 2010-ben a csúcsminisztériumok létrehozását Orbán azzal indokolta, hogy a kevesebb minisztérium csökkenti a bürokráciát, tehát olcsóbb lesz az állam működése. Természetesen nem lett olcsóbb. Cserébe még kevésbé működik hatékonyan és átláthatóan. 11 államtitkáros gigatárca, ahol a miniszter nem ért egyik fontosabb területhez sem – az elmúlt négy évben kiderült, hogy az új struktúra alapjaiban elhibázott, érthető tehát, ha nem változtatnak rajta.Megmondták: folytatják. Legfeljebb átpakolnak a Miniszterelnökséghez minden feladatot, hogy ellen-Godzillával egyensúlyozzák ki a másikat.
De ez egy másik történet. Balog a csapatának bemutatásakor elmondta, hogy Magyarországot felosztják teherbíró és a teherbírásra képtelen családokra. Nekik külön államtitkárságaik lesznek. Azokkal a családokkal, amelyek „a vállukon viszik Magyarországot”, a családügyi és ifjúsági államtitkárság foglalkozik. A problémások, az élősködők és az egyéb selejtek a szociális ügyek és társadalmi felzárkózás államtitkárság alá tartoznak. Az utóbbi körbe tartoznak az önhibájukon kívül és az önhibájukból rászorulók, a fogyatékkal élők, a gyermekvédelmet igénylő gyerekek, valamint „roma honfitársaink nagy része”.
Még nem tudni, ki és hogyan válogat majd. Lesz egy ügyintéző, aki eldönti, te, fiam, teher vagy, állj jobbra, te meg, lányom teherhordó vagy, állj balra? Elnézést, fordítva. Egyáltalán, hogyan lehet szétosztani univerzális ellátásokat ilyen alapon? Külön egészségügy, külön családi pótlék és külön oktatás lesz a másodosztálynak, és külön az első osztálynak? (Ami az oktatást illeti, ez már részben megvalósult.)
