Az nyilván úgy volt, hogy Simonné Gercsényi Gabriella 65 esztendős tordasi baromfitenyésztő-kisvállalkozó kedd hajnalban megvilágosodott: sebtében be kell hatolnia a Nemzeti Választási Irodába, és az időbélyegző határozott azonosítása után népszavazási kérdést kell indítványoznia a kiskereskedelmi szektort érintő vasárnapi munkavégzés tilalmáról.
Hogy kicsoda Simonné Gercsényi Gabriella, az teljességgel mellékes, hiszen saját példánkból is tudjuk, magyar átlagpolgárként mennyire otthonosan mozgunk a hivatalokban. Magam speciel egy bankban kezdtem a keddet, hogy tudniillik megszüntessem lakossági folyószámlámat, s bár határozottan nyitottam be a fiókba, már a fölöttébb empatikusnak tetsző biztonsági őrnek kellett végigléptetnie az alig három gombnyomásos folyamaton. Innen is látszik, hogy noha ügyes vagyok, van még mit tanulnom, amíg olyan profi és flott leszek, mint Simonné Gercsényi Gabriella, akinek nevét most már végre jól megismeri az ország; s akinek performansza kapcsán legföljebb az a döbbenetes, hogy még nem láttuk politikai elemző műsorban. Ne tessenek mosolyogni: akiben ilyen magas fokon van meg a témaérzékenység és a céltudatosság, a köz ügyeit előrevivő alázat, az méltán kaphat helyet bármely televíziós aktivitásban.
Kivált, mert Simonné Gercsényi Gabriella mást is cselekedhetett volna e reggeli órán; hogy mást ne mondjak, felügyelhette volna a tordasi baromfitenyésztés folyamatait, amelyek korántsem egyszerűek. Ott vannak mindjárt azok a precíziós kérdések, amelyek sorában olyasféle témák kiáltanak megoldásért, mint a hústípusú tyúktenyésztésben alkalmazott keresztezési eljárások vagy a pulyka testalakulásának és szervezetének fontosabb jellegzetességei. Ehhez képest – minden égető gondot hátrahagyva – szép ruhát vesz, s mintha mindennap arra járna, hivatásos politikusokat megszégyenítő módon iktatja kérdését; hát mi ez, ha nem csoda?
