„Nem szabad, hogy az élet csak úgy elfolyjon" – mondja Nagy Edit klasszikusgitár-oktató Kuru Antalnak a tititában, Almási Tamás tavasszal bemutatott dokumentumfilmjében. A gitározást hallás után elsajátítani igyekvő tizennyolc éves fiú az edelényi cigánytelepről utazott Snétberger Ferenc felsőörsi Zenei Tehetségközpontjába, hogy ott gyorsan összetörjön, szembesülve a korlátaival, az őt lebénító hendikepjeivel, kirekesztetté válva abban a közegben, amely pedig a sajátja is lehetne.
Hörcher Gábor más tónusú, Európai Filmdíjra jelölt dokujában, a múlt héten mozikba került Drifterben a tizenhét esztendős, Ajka környéki sváb-magyar-roma Steinbach Richárd (Ricsi) a sertésólból tákolt garázsból tolja ki a harmincéves BMW-t, hogy a kipofozott járgánnyal majd elinduljon a helyi, falusi raliversenyen.
Mi köti össze kettejüket? A kitörési vágy, a (bár másféle) kudarcélmény, de legfőképp a korántsem cigányságspecifikus (mély)szegénység, és hogy egyikőjüket sem szocializálták a tanulásra. A tititá azért lesz karrier- helyett fejlődéstörténetté, mert intelligens, önkritikus (anti-)hőse elszántnak mutatkozik a változtatásra. Az édesanyjával élő, kameraérzékeny, látszólag flegma Ricsit eszelős megszállottság fűti, és a kés hegyén rongylábbal táncolva minden tettével az apai törődést, szeretetet igyekszik kiprovokálni; némely forgatási napokon kvázi sikerrel.
