Ötszázötvenmillió forint a beruházás teljes költségvetéséhez képest aprópénz, az egyszerű polgárnak pedig felfoghatatlanul nagy összeg – de ha figyelembe vesszük, hogy másfélszer annyi, mint amennyit az Országos Mentőszolgálat az idei költségvetésben beruházási célokra kapott, akkor állami szinten is inkább sok, mint kevés.
Elmélkedhetnénk azon, hogy az egyszereplős tender „nyertese”, az I.M.G. InterMedia Group Kft. mára gyakorlatilag egyeduralkodó lett az állami kommunikációs költésekben (legutóbb az MNB növekedési hitelprogramjának üzenetét vihették el az országnak, szerény hatmilliárdos keretösszeggel) – talán nem függetlenül attól, hogy a céget 2010-ben Patonai Péter, Orbán bizalmasa, az első Fidesz-kormány alatt az MFB vezetője szerezte meg –; és azon is, hogy az I.M.G. valamiért mindig úgy találja a megbízója számára leghasznosabbnak, ha a reklámfelületek javarészét a Simicska–Nyerges–Liszkai érdekeltségektől vásárolja meg.
Ám a valódi kérdés nem az, hogy szereti-e az Orbán-kabinet a fideszes kötődésű nagyvállalkozók zsebébe csorgatni mindannyiunk pénzét, hanem hogy mit és miért reklámozna a bővítés ügyében az állam. Egyszerűbben szólva: indokolt-e ennek az 550 millió forintnak az elköltése?
Mint az orosz sajtó híreiből tudjuk, az Orbán–Putyin-megállapodás már megszületett, és orosz részről a hitelszerződést is aláírták, vagyis a beruházás legfontosabb tényei – kiktől vásárolunk reaktorokat, mennyit fizetünk, honnan kapjuk majd a fűtőanyagot stb. – már adottak.
Ezekről nemhogy a magyar közvélemény, de az Országgyűlés véleményét sem kérte ki soha a kormány (sőt, titokban jelenleg is zajlik az újabb részszerződések előkészítése, miközben már az egész művelt világ haragban van Putyinnal Ukrajna miatt, és a konfliktus egyre súlyosabb).
Ráadásul Orbánék még azokat az információkat sem osztják meg a nyilvánossággal, amelyek kiadására törvény kötelezné őket: máig nem tudja senki, hogy mennyi lenne a költségek megtérülését biztosító áramár, és mennyi idő alatt jönne vissza (ha visszajönne egyáltalán) a befektetett összeg.
Amennyiben viszont nem a meggyőzés és nem is a tájékoztatás a cél, akkor vajon micsoda? Ha innen nézzük, akkor az említett összeg éppen elegendő: „első fecskének”, azaz a közpénz-eltérítési csatornákat bejárató tesztküldeménynek például tökéletesen megfelel.
