Komótosan halad San Sebastiánban két csendőr. Mögöttük lehetnek vagy pár százan. Mindannyian a helyi csapat, a Real Sociedad mezét viselik, és kevesen vannak közöttük, akiknek nincs műanyag pohár a kezében. Benne sör vagy más, nincs módom ellenőrizni. A tömeg énekelget, a helyi örökrangadóra, a Bilbao elleni meccsre (vö. Fradi–MTK) készül, és a városközpontból dél felé, az Anoeta stadion felé halad, hátában egy rendőrautóval. Abban ugyancsak ketten ülnek, ez a készültség. Az RS meze kék-fehér, a bilbaósok (piros-fehér) nagyon gyéren vannak jelen, illetve vannak is, meg nem is. Akik vannak, a kocsmákban piálgatnak, eszükbe sem jut, hogy verekedni készüljenek. Errefelé nem divat, noha például –akár hiszik, akár nem – Barcelonában a világ legjobb csapatát a „másik” ottani csapat, az Espanyol drukkerei idegeneknek, jövevényeknek tekintik. Migránsoknak. De hogy a „barcások” szurkolóihoz nyúlnának egy ujjal is, ugyan…
Na, nézzük tovább a mi kék-fehérjeinket. Kettéválnak. Egy csoport megy az Anoeta felé, egy kisebbség északnak, az óváros bárjai felé tart, hogy tévén nézze azt, amit nem lesz majd érdemes, mert a meccs vége 0-0. De ez semmit se ront a hangulaton.
Később a feleségemmel ráakadtunk egy pintxosbárra, amelyet a kirakott kínálata miatt pompásnak találtunk. Halak, húsok, mártásos alapok, pálcikára tűzött csilipaprikák etc. – mind jó vastag kenyérdarabokon. „Na, innen azonnal elhúzunk!” – mondta születésnapos (40!) gyermekem, aki hónapokig dolgozott azon, hogy a San Sebastián-i pintxosbárok közül hová érdemes menni és hová nem. Hát oda, ahol mi voltunk, nem, az nem trendi. Trendi az, ahol vékonyka kenyérdarabokra helyezik akár a libamájat, akár a bélszínérméket, akár a malacdarabkákat. Nem lehetett vele vitatkozni, és neki volt igaza. Annyiban persze nem, hogy a maga hosszú listájáról öt bárt válogatott ki, és a család már a harmadiknál feladta, hiába a remek baszk fehérbor kísérőnek. Tizenegy felé már senki nem emlékezett a meccs re, viszont a libamájra annál inkább. Némi fejtörés után rájöttem, miért van itt libamáj, és miért csinálják (sütik) olyan ropogósan puhára, miközben Andalúziában csak kacsa van. Hát azért, mert pár kilométerre van San Sebastiántól Franciaország, Biarritzig, a híres fürdőhelyig se kell sokat utazni. Ott meg kötelező a liba.
