Reggelente, miután éjszakai vackából előkecmereg Magyarország, először a plázák lányai lepik el az utcát, csinos, jól ápolt, tiszta nők, akik ott ülnek melletted a metrón, buszon és villamoson, mennek a plázákba, ahol élnek, sietősen mennek eladni, s napközben alig lépnek ki a fényre, legföljebb csak cigiszünetre.
Olyankor körben állnak. Gondterhelten fújják a füstöt a csinos, jól ápolt, tiszta nők. Nem hinnéd, hogy kijönnek havi kilencvenből, ők sem hiszik hó végén, de kijönnek. S állnak rabságuk kis köreiben, csendben ordítanak, s fújják a füstöt, fújják a semmit, hogy legyen hová menekülni a plázák idegőrlő, monoton zajából, amitől lassan mindenki bepöccen, itt mindenki ideges lesz, s átfut agyán a gondolat, hogy aki szembe jön, meg kellene ölni. El sem hinnéd, hogy mennyire tele vannak estére azok a csinos, jól ápolt, tiszta nők. Veled vannak tele, a szagoddal, a szemeddel, a hangoddal – másoknak akkor is az agyára mész, ha meg sem moccansz.
Aztán megjelennek az utcákon a hivatalnokok, közszolgák és egyéb alkalmazottak, akik amúgy nyolcra járnak, de itt a szeptember, és a gyerek miatt már hatkor kelni kell, vinni kell a gyereket iskolába, és huzakodni kell vele, mert a gyerek hanyag és visszapofázós. A gyerekkel már korán reggel kiüvöltözik magukat a hivatalnokok, a közszolgák és egyéb alkalmazottak, aztán ott ülnek melletted a metrón, buszon és villamoson, elsuhannak egy másik kocsiban a külső sávban, és motyognak magukban. Tán a főnökükkel vitatkoznak gondolatban. Jár a szájuk, biztosan észrevetted, mormolnak, mint az imamalom, s ha rájuk bámulsz, úgy tesznek, mint aki telefonál – a trükkösebbje a drótot csak azért hagyja a fülében, hogy magában beszéljen. Csendben ordítanak olyankor. A főnökkel nem üvöltenek, azzal szemben egyik sem egy Brúsz Vilisz. Ülnek az irodában, üveg mögött, levegő nélkül a légkondiban, ülnek rabságuk kis köreiben, s szinte látod, ahogy megy föl bennük a pumpa, ahogyan a nap halad fölfelé, úgy megy föl bennük a pumpa. El sem hinnéd, hogy mennyire, mennyire tele vannak estére ezek a hivatalnokok, a közszolgák és egyéb alkalmazottak. Reggelente kivackolódik magából Magyarország, pedig legszívesebben tán a másik oldalára dőlne, és álmodna tovább.
