Putyin szorongatása

Ehhez most feltétlenül hozzá fognak nyúlni, részben a rubel pozíciójának erősítése végett (ezt már megtették), részben a költségvetés lyukainak betömésére. Vannak más eszközeik is. Drasztikusan csökkenteni tudják a 2015-re tervezett hadi kiadásokat, amelynek a mértékével (21 százalékos növekedés!) sikerült alaposan meglepniük, sőt megrémiszteniük a világot. Továbbá – ha drágán is, de – képesek hiteleket felvenni, bár ez közel tízszázalékos hozam mellett egy amúgy is a recesszió felé tartó gazdaság számára nem feltétlenül ajánlott, de végső menedéknek megfelel.

A nagy kérdés az, hogy kiadáscsökkentés címén Putyin hozzá mer-e nyúlni a bérekhez, a nyugdíjakhoz és a szociális kiadásokhoz. Ilyen kérdéssel idén tavasszal, amikor bekebelezte a Krím félszigetet, és az olajkereskedés 100 dollár feletti árakon folyt, nem kellett szembesülnie. Ha e téren most bármit is tesz, csillagokban járó (87 százalékos) népszerűségi mutatóját kockáztatja. E népszerűséget annak köszönheti, hogy amióta ő ül a kormányrúdnál, megszűnt a Jelcin-korszakra jellemző létbizonytalanság; pontosan jönnek a fizetések, a nyugdíjak, a juttatások. Tehát csak a legeslegvégső esetben fog „megszorítani”. Most még nem.

Oroszország tehát messze nincs akkora bajban, mint amekkorát a világsajtó egy jelentős része rávetít. De ettől még válaszra vár a kérdés, miért lett ilyen olcsó az olaj. A teljes válasz esszét igényelne. De jelezni tudok két-három tényezőt. Az első: a gazdaság a legfejlettebb országokban stagnál, miáltal az olaj iránti kereslet nem nő, sőt. A második: szemben a csökkenő kereslettel, a piacon túlkínálat van, mert a kitermelést egyik olajtermelő sem csökkenti. A harmadik: az olcsó olaj „kiöntését” Szaúd-Arábia kezdeményezte, elképzelhető, hogy amerikai ösztönzésre és hátsó szándékkal. Az oroszok szerint a mai, nyomott ár „manipulatív”, a célkeresztben az ő fejük van, ezúttal gazdasági hidegháború folyik ellenük.