Oroszország Észak-Szíriában is széles körű légitámadást indított civilek ellen. Ezt Bassár el-Aszad elnök csapatainak Aleppo elleni szárazföldi támadása követte. A városnak egykor kétmillió lakosa volt. A hordóbombák elől 70 ezer civil menekült Törökországba, a szárazföldi offenzíva pedig még többeket kényszeríthet otthonuk elhagyására.
Nem biztos, hogy ezek a családok megállnak Törökországban. Angela Merkel német kancellár február 9-én Ankarába repült, hogy az utolsó pillanatban még rávegye a török kormányt, hogy próbálja maradásra bírni azokat a menekülteket, akik már Törökországban vannak. Felajánlotta, hogy légi úton évente két-háromszázezer szíriai menekültet közvetlenül Európába szállít, ha Törökország megakadályozza, hogy a menekültek Görögországba menjenek – és ha visszafogadja azokat, akik mégis odamennek.
Putyin tehetséges taktikus, de nem stratégiai gondolkodó. Nincs okunk azt hinni, hogy azért avatkozott be Szíriában, hogy súlyosbítsa az európai menekültválságot. Sőt, a beavatkozás stratégiai hiba volt, mert olyan konfliktusba sodorta bele magát Recep Tayyip Erdogan török elnökkel szemben, amely mindkettejük érdekeit sérti.
Ám Putyin, amint meglátta a lehetőséget arra, hogy siettetni tudja az EU széthullását, megragadta az alkalmat. Azzal rejtette el valódi szándékait, hogy egy közös ellenség, az Iszlám Állam elleni együttműködésről beszélt. Hasonló módszerrel dolgozott Ukrajna esetében is, amikor aláírta a minszki egyezményt, de nem tartotta be annak rendelkezéseit.
Nehéz megérteni, hogy az USA és az EU vezetői miért Putyin szavainak és nem a tetteinek hisznek. Az egyetlen magyarázat, amelyet lehetségesnek tartok, hogy a demokrata politikusok úgy próbálják megnyugtatni a közvéleményt, hogy kedvezőbb képet festenek a helyzetről, mint amilyen valójában. Márpedig a helyzet az, hogy Oroszország és az EU versenyt fut az idővel, s a kérdés az, melyik omlik össze hamarabb. Oroszországnak 2017-ben a csőd lehetőségével kell szembenéznie, mert sok külföldi adóssága ekkor jár le, a politikai zűrzavar pedig akár még korábban is kitörhet. Putyin továbbra is kimagasló népszerűségének az a társadalmi egyezség az alapja, amely szerint a kormány pénzügyi stabilitást és lassan, de biztosan emelkedő életszínvonalat biztosít a lakosságnak. A nyugati szankciók és az olajár meredek esése miatt a rezsim a két feltétel egyikét sem fogja tudni teljesíteni.
Az orosz költségvetési hiány a GDP 7 százalékát teszi ki, és ha a kormány el akarja kerülni, hogy az infláció elszabaduljon, ezt három százalék alá kell csökkentenie. Az orosz társadalombiztosítási alap hamarosan kifogy a pénzből, és össze kell vonni azt az infrastruktúrát finanszírozó alappal, hogy újra fel tudják tölteni. Ezek és más fejlemények egyaránt negatív hatással lesznek az életszínvonalra és a választók véleményére is még az őszi parlamenti választások előtt.
A Putyin-rezsim összeomlását leghatékonyabban úgy lehet elkerülni, ha az EU előbb bedől. Egy széteső EU nem lesz képes fenntartani az ukrajnai betörés után Oroszország ellen hozott szankciókat. Ellenkezőleg, ebben az esetben Putyin jelentős gazdasági előnyökre tehet szert azzal, hogy Európa megosztott. Kihasználja majd a különböző kereskedelmi érdekkörökkel és EU-ellenes pártokkal gondosan kiépített és ápolt kapcsolatait.
A helyzet jelenlegi állása szerint az EU szétesésre van ítélve. A 2008-as pénzügyi válság és az azt követő görög mentőcsomagok óta az EU megtanulta, hogyan evickéljen át egyesével minden válságon. Ám jelenleg egyszerre öt vagy hat válsággal néz szembe, ami túl soknak bizonyulhat. Amint azt Merkel nagyon jól előre látta, a migrációs válság akár el is pusztíthatja az EU-t.
Amikor egy állam vagy államszövetség halálos veszélyben van, jobb, ha a vezetők szembenéznek a kemény valósággal, és nem dugják a homokba a fejüket. A túlélésért folytatott verseny szembeállítja egymással az EU-t és Oroszországot. Az Iszlám Állam mindkettőre veszélyt jelent, de ezt nem szabad túlbecsülni. A dzsihadista terroristák támadásait, akármennyire is félelmetesek, össze sem lehet hasonlítani az Oroszország jelentette veszéllyel.
Az Iszlám Állam (és előtte az al-Kaida) megtalálta a nyugati civilizáció Achilles-sarkát – a haláltól való félelmet –, és megtanulta, hogyan használja ki azt. A látens iszlamofóbia felkorbácsolásával a nyugati országokban, illetve azzal, hogy ráveszik a kormányokat és a közvéleményt is, hogy gyanakvással kezeljék a muzulmán vallásúakat, és azután ők megpróbálják meggyőzni a fiatal muzulmánokat arról, hogy a terrorizmusnak nincs alternatívája. Amint ezt a stratégiát megértjük, egyszerű az ellenszer: nem szabad úgy viselkedni, ahogyan azt az ellenség akarja.
A Putyin Oroszországa jelentette veszélyt nehéz lesz ellensúlyozni. De még nehezebb lesz, ha fel sem ismerjük.
A szerző a Soros Fund Management és az Open Society Foundations elnöke. Copyright: Project Syndicate, 2016 www.project-syndicate.org
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
